A terhesség pszichológiája

A szülőszerep

A szülőszerep teljes betöltéséhez gyermeküknek két főszereplőre lesz szüksége: anyára és apára. Ők együtt a szülők. Anyának és apának lenni érzelmi és viselkedésbeli különbséget feltételez. Ennek a különbözőségnek és azonosságnak az egységbe olvasztása adja a gyermekük számára a legfontosabbat, amely egész életében elkíséri: a melegséget, a biztonságot és a szeretetet adó családot!
Már a magzatnak is vannak igényei az anyától és az apától, szereti, és jól érzi magát, ha a hason keresztül simogatást kap, ha beszélnek hozzá, törődnek vele. Szükséges, hogy ne csupán az anyai test részeként, hanem külön, érző, reagáló lényként kezeljük.
Öröm, boldogság, izgatottság – jellemzően ezek az érzések törnek felszínre bennünk elsőre, de természetesen ilyenkor számos aggodalom is megfogalmazódhat. Aggódhatnak, hogy elég felnőttek-e már ehhez a feladathoz, hogy nem haladja-e meg ez a nagy felelősség az erejüket. Aggódhatnak a kezdeti közérzeti zavarai (hányinger stb.), majd később a küllemi változások miatt. A terhesség előrehaladtával előbb-utóbb felmerülhet szorongás, néha a félelem érzése is a szülési fájdalmak, a gyermek és saját egészsége miatt. Ezeket a félelmeket sokan igyekeznek eltitkolni, és szégyenkeznek, mert azt gondolják, a várandós anya csak örömet érezhet. Ehhez a hibás elgondoláshoz igyekeznek alakítani az érzéseket, ami persze nem sikerül, mert nem sikerülhet. A természetes érzelmi hullámzás megélése helyett emiatt önmagukban, csak görcsös igyekezetet és egyre növekvő szorongást érezhetnek.
Sokkal jobb felülni az érzelmi hullámvasútra, kimondani a félelmeket, beszélni az aggodalmakról a családtagokkal, orvossal, szülésznővel, esetleg pszichológussal.

,,Krízis-szituációk”

A terhesség egészséges ,,krízis-szituáció”. A testi változások átélése, a terhesség, a szülés-születés izgalmas, kihívásokkal teli folyamat. Elindulnak egy olyan úton, amit bár saját maguknak kell kitaposni, vannak segítőtársaik. Legfőképpen a magzat apja, akivel szövetséget kötnek a gyermeknevelés felemelő feladatában.
Krízis-szituációk kísérik végig a gyermek önállósodásának és aktív kapcsolatteremtésének folyamatait. Amikor az újszülöttből kisgyermek lesz, a felé támasztott teljesítmény- és feladatrendszer hatására, kialakul az én-tudata és az énje. A gyermek már tudja, hogy ki ő, ki a családja, és mit várnak el tőle. Amikor az óvodásból kisiskolás válik, meg kell felelnie a tágabb környezetének, a társadalom elvárásainak. A nemi érés, a pubertás szakaszában a gyermekből kamasz válik, megjelennek a másodlagos nemi jellegek és az ehhez kapcsolódó vágyak, fantáziák. Életük során muszáj átélniük ilyen és ehhez hasonló kríziseket az egészséges fejlődés érdekében. Ilyen esetekben kiemelten fontos, hogy a szülők egy egységet alkossanak.

A teherbeesés előtt,

a feleség és a férj, mint nő és férfi vettek részt a kapcsolatban. Miután a gyermek világra jön, a nemi szerepek kiegészülnek a szülői szerepekkel. Fontos, hogy már a terhesség korai szakaszában egyeztetve legyenek az alapvető szerepek,mert ezeknek az átgondolatlansága konfliktusforrás lehet a gyermeknevelés folyamán. A gyermeknek anyára és apára is egyaránt szüksége van, a szerepekhez tartozó feladatrendszerrel együtt. Az anya jelenti számára a bizalmat, az átadást, míg az apa a kihívást, a feladatot, az izgalmat, azaz a világgal való kapcsolatot. A fogantatással megkezdődik a magzat és az anya ,,titkos” kapcsolata, a legtökéletesebb egység, ahova az ember egész életében visszavágyik. Ebbe az apa, csak az anya segítségével nyerhet betekintést, anélkül kirekesztve érezheti magát a kapcsolatból, és ez később hatással lehet a gyermekével való kapcsolatra. Az apának éreznie kell, hogy nemcsak a fogantatásnál, hanem végig az egész terhesség alatt fontos szerepe van, nemcsak a felesége, de a magzat életében is.

A magzat a méhen belül

érzékeli anyja szívritmusát, hallja hangját, melyre a megszületése után emlékszik, és felismeri az apáét is. Ezért is kell a terhesség során sokat beszélni a magzathoz, és ezért megnyugtató számára az anyai ölelés, a ringatózó mozgás.
A terhesség pszichés változásait befolyásolják a terhesség szakaszai is. Az egyes szakaszok alatt különböző érzések, tanulási folyamatok kerülnek előtérbe. A terhesség első trimesztere a terhesség, a magzat elfogadásáról szól.  A második harmad a magzatmozgás megjelenésével a magzat és az anya összeszokására tanít, a kommunikáció felvételére ad lehetőséget. Az utolsó, harmadik szakasz felkészít a szülésre, a ,,nagy elengedésre”. Az anya-magzat kapcsolat építése és csiszolgatása az egész terhességre vonatkozik.
Fontos tudni, hogy a magzat a méhen belül is rendelkezik relatív önállósággal. A 20. héttől alakul ki a hallása, és a 24. héttől képes mozgással reagálni a különböző hangingerekre. A mélyebb hangokra kedvezően, míg a dübörgő, szabálytalan ritmusú zenére nyugtalanul reagál. A magzatnak külön ritmusa van, mely nem mindig egyezik az anyáéval. A magzattal való kommunikáció lényege a magzat megértése és az összeszokás megkezdése.

X