Műtét előtti prehabilitáció és rehabilitáció – táplálkozás

A műtétek nagy megterhelést okoznak a szervezet számára. Különösen igaz ez a kiterjedt, hosszabb felépülési idővel járó beavatkozásokra. Nem megfelelő tápláltsági állapot és az igényekhez nem igazodó élelmiszerek fogyasztása esetén a regenerációs idő kitolódhat, a szövődmények előfordulásának kockázata megnő. Ezért kulcsfontosságú, hogy táplálkozásunk ilyenkor is összhangban legyen szükségleteinkkel.

Felkészülés a műtétre

A műtét kiterjedésétől függően, a tervezett időpont előtt 2–6 héttel érdemes jelentkezni dietetikai tanácsadásra. Az első találkozó alkalmával átbeszéljük a páciens anamnézisét (táplálkozási, életviteli szokásait és általános kórelőzményeit), ami minden további teendő kiindulópontja. Ezután részletes tápláltságiállapot- és testösszetétel-analízist végzünk, és felmérjük a státusz esetleges kockázatait. Mindezek ismeretében születik meg a dietetikai diagnózis, amely meghatározza a műtétre való felkészülés és a beavatkozás utáni időszak étrendjét.

A tápláltsági állapot ismerete kiemelkedően fontos. Klinikánkon jelenleg az egyik legkorszerűbb testösszetétel-mérő készüléket alkalmazzuk (InBody 770), melynek köszönhetően részletesen megismerjük a test zsír- és vázizomarányát, valamint a víz-, fehérje- és ásványianyag-tartalmát.

Malnutríció (valamely tápanyag hiánya, alultápláltság) esetén a beavatkozások során jellemző nagy szövet- és folyadékveszteséget nehezen tudja pótolni, helyreállítani a szervezet. Ez a felépülést nehezítheti, és a komplikációk kialakulását fokozhatja. Ilyenkor általában ún. roboráló étrendet javasolunk, melyet érdemes minél előbb elkezdeni. Roborálás során a célunk a szervezet megerősítése, feltáplálása, amely nem minden esetben jár együtt a testsúly növekedésével. Ezzel elsősorban a test fehérjetartalmát, az izomzat erősítését célozzuk meg, szükség esetén bizonyos ionok, ásványi anyagok, vitaminok pótlása is indokolt.

Elsődlegesen mindig a normál étkezést kell előtérbe helyezni, és napi többszöri, magas tápanyagtartalmú étkezéssel biztosítani az igényeket. Előfordulhat azonban, hogy a páciens tápszeres kiegészítésre szorul. Ilyen esetben különböző típusú és összetételű készítmények közül választva, a lehető leginkább személyre szabottan adunk javaslatot ezek alkalmazására. A klinikai tápszerek speciális, szigorúan bevizsgált, kifejezetten gyógyászati célra szánt termékek. Széles kínálatuk az egyéni igényekhez igazodik, kiválóan hasznosuló tápanyagtartalommal rendelkeznek, biztonsággal alkalmazhatóak a különböző betegségekben, állapotokban is.

A kifejezetten nagy túlsúly önmagában is rizikót jelent. Elhízott pácienseknél többek között megnő a szív- és érrendszeri kockázat, légzési elégtelenség jelentkezhet, a sebgyógyulási folyamat is lassult, valamint a zsírréteg fizikai korlátokat is okozhat a beavatkozás során. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy tápanyaghiány előfordulhat túlsúly esetén is, ezért restriktív (intenzív, szigorú) diétákat a műtét előtt csak felügyelettel szabad alkalmazni.

Ma már nem jellemző, hogy rutinszerűen elrendelik a hashajtást és a hosszabb koplalást minden műtét előtt. Alapesetben a beavatkozás kezdete előtt 6 órával fogyaszthatunk utoljára egy könnyebb, szilárd táplálékot, előtte 2-3 órával pedig folyadékot – amely lehetőleg szénhidrátot is tartalmaz (pl. izotóniás ital, almalé).

Bizonyos műtéttípusoknál (ált. beleket is érintő) azonban szükséges lehet az emésztőrendszer előkészítése, „kitisztítása”. E célból a műtét előtti napon egy kíméletes hashajtó készítményt kap a páciens. Ahhoz, hogy a tisztítás minél precízebb lehessen, az apróbb szennyeződések ne nehezítsék az obszerválást és a beavatkozás végrehajtását, a megelőző napok étrendjének is alkalmazkodnia kell a célhoz úgy, hogy a tápláltsági állapot ne sérüljön, a test tápanyagkészletei kellően feltöltöttek maradjanak.

A tervezett időpont előtt 2-3 nappal már érdemes elkezdeni felkészíteni a bélrendszert. Az első 1-2 napon salakanyagmentes, rostszegény, apró magvakat és színezéket nem tartalmazó étrendet kell folytatni, bőséges folyadékbevitellel. A műtétet megelőző napon esedékes a hashajtás. Ilyenkor a hashajtó típusától függően egy könnyed, gyorsan felszívódó reggeli (pl. fehér kenyérből pirítós, kevés margarinnal, sovány sonkával) általában még megengedett a korai órákban, de a továbbiakban már kizárólag rostmentes, áttetsző folyadékot lehet fogyasztani. A nagy mennyiségű, buborékmentes ásványvíz ivása mellett fontos, hogy olyan, magas kalóriatartalmú folyadékok közül is válogassunk, melyek energiatartalmát elsősorban könnyen hasznosuló szénhidrátok fedezik. Még jobb, ha ezek az italok ionokkal és vitaminokkal is dúsítottak. Amennyiben a szervezet tápanyagraktárai megfelelően telítettek, számos, a műtéttel összefüggő szövődményt meg tudunk előzni (pl. hányás, émelygés, lassult szövetregeneráció, izomgyengeség stb.).

A felépülés időszaka

A legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően műtétek után mindig arra törekszünk, hogy minél gyorsabban megvalósuljon a normál, szájon át történő táplálás, beinduljon az emésztőrendszer működése és az enzimtermelés. Az első napokban, a beteg állapotát szorosan monitorozva, kímélő, könnyen emészthető ételeket kell biztosítani, magas fehérje- és folyadékbevitellel. Ilyenkor jellemző a lassult bélmozgás és a puffadás. Amennyiben a tápcsatornára nem terjedt ki a sebészeti kezelés, és a felépülés jól halad, fokozatosan elkezdhetjük emelni a rostbevitelt, hogy segítsük a bélműködés megindulását. Fogyasszunk napról napra minél többféle zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonaféléket, alternatív gabonákat! A rostok akkor tudják kifejteni jótékony hatásukat, ha kellő mennyiségű folyadékot is fogyasztunk melléjük. Mindemellett továbbra is fontos a fokozott fehérjebevitel, hogy segítsük a szövetképzést és a sebgyógyulást.

A nagyobb, jellemzően az emésztőrendszert is érintő beavatkozások után hosszabb időn keresztül kell folytatni a kímélő étkezést. A műtét, jellegéből adódóan, gyakran jár a tápcsatorna anatómiai és funkcionális átrendeződésével. Ennek az időszaknak minden tekintetben a regenerációról és a felépülésről kell szólnia, az étrend célja is, hogy ezt támogassa. A kímélet mellett természetesen fontos, hogy minél inkább igazodjon a páciens egyéb igényeihez, a megváltozott felszívódási képességekhez, az átmeneti emésztési zavarokhoz, illetve összetételével támogassa a szövetek regenerációját. Ugyanakkor fontos, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevesebb élelmiszert kelljen mellőznie az egyénnek. Az ilyen típusú beavatkozások után 4–6 hétig kell a rostoktól, apró magvaktól mentes, zsírszegény, kímélő fűszerezésű, de folyadékban és fehérjében bővelkedő étrendet tartani, majd fokozatosan vissza lehet térni a megszokott étrendhez, életmódhoz.

A felépülést követően javasolt az egyénre szabott, hosszú távú étrendi ajánlás összeállítása, amely hozzájárulhat a jobb életminőséghez.