Dr. Ökrös Ilona aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos
AMIT AZ ANESZTEZIOLÓGIAI VIZSGÁLATRÓL ÉS KONZULTÁCIÓRÓL TUDNI ÉRDEMES
Aneszteziológiai vizsgálatra és konzultációra a műtét időpontjának, a nőgyógyász által meghatározott és a pácienssel megbeszélt műtéti tervnek ismeretében kerül sor. Az optimális időpont a műtétet megelőző 10–14 nap, mivel így van lehetőség a kisebb hiányosságok pótlására, az esetleges gyógyszeres korrekciók megtételére. Vérszegénység (anémia), nagyobb kísérőbetegségek (pl. szív-, tüdőbetegség) esetén a vizsgálat műtét előtt 4 héttel javasolt az anémia kezelése vagy a kontrollvizsgálatok elvégzése érdekében.
A vizsgálat és konzultáció célja
A vizsgálat első megközelítésben megfelel egy szokványos belgyógyászati vizsgálatnak, azzal a fontos különbséggel, hogy az aneszteziológus ismeri a műtét menetét, az altatás szervezetre gyakorolt hatását, az esetleges komplikációkat. A páciens általános állapotának ismeretében kockázatfelmérés történik: a tervezett műtét, az ahhoz szükséges altatás vagy érzéstelenítés a tervezett időpontban biztonságosan elvégezhető-e?
Kiemelt szempont a páciens pszichés felkészítése a műtétre és az altatásra. A páciens tájékoztatása, megnyugtatása a műtét sikerességének, a komplikációmentes gyógyulásnak fontos záloga.
Mi történik a rendelőben?
A konzultáció során elsőként szükséges információ: milyen okból, mikor, milyen műtétre fog sor kerülni? A nőgyógyászati ambuláns lelet erre vonatkozóan pontos leírást ad: tartalmazza a műtét végzésének okát (ciszta, mióma, vérzészavar stb.) és a tervezett módját is.
A szervezet terhelése és a műtéti vérzés mértékétől függően a műtétek három kategóriába sorolhatók:
– kis műtétek a hüvely felől végzett, többnyire rövid időtartamú műtétek,
– közepes kategóriába a has megnyitásával járó műtétek sorolhatók,
– nagy kategóriába a vérzéssel járó vagy az ún. kiterjesztett műtétek (pl. endometriózis-bélműtéttel) tartoznak.
A has felől végzett műtétek esetén fontos szempont, hogy laparoszkópos vagy feltárásos (nyílt) műtét történik-e? A kétféle módszer ugyanis a szervezetre más-más terhelést jelent műtét közben, és különböző a műtét utáni időszak lefolyása is.
Fontos azonban megjegyezni: maga az altatás nem kategorizálható, tehát nincs kis, közepes vagy „mély” altatás. Minden műtétnél ugyanolyan szempontok szerint végezzük: a műtét helyéhez, kiterjedéséhez mért fájdalomcsillapítás, az életfontos működések folyamatos megfigyelése és egyensúlyának fenntartása, valamint a tudat átmeneti elvétele, amellyel a műtét tudatos megélését kikapcsoljuk, azaz altatjuk a beteget.
A különbség az ún. légútbiztosítás formájában van: kisebb, rövidebb műtétek esetén a páciens saját maga lélegzik, az aneszteziológus a szabad légvételt arcmaszk vagy gége-/garatmaszk alkalmazásával segíti. Többször elhangzó kérdés: miért van szükség ezekre az eszközökre, ha úgyis saját magam veszem a levegőt? A válasz kézenfekvő: az altatás (narkózis) nem azonos az alvással. Alvás közben ugyanis minden reflexünk megmarad (nyelés, köhögés, légzésszámunk is többnyire a normálisnak megfelelő), altatás során azonban a gyógyszerek hatására csökken a légzésszám, a nyelv ellazul, és elzárhatja a levegő útját.
A has megnyitásával járó műtétek során a pácienst a légcsőbe vezetett tubuson (lélegeztetőcsövön) át szükséges lélegeztetni. Abban az esetben is szükség lehet lélegeztetőcső levezetésére, ha a páciens valamely egyedi sajátossága folytán a maszk alkalmazása nem biztonságos. Az aneszteziológiai vizsgálat fontos része a légútbiztosítás lehetőségének felmérése, mely alapján az altatást ténylegesen végző aneszteziológus orvos és asszisztens a műtőben megteszi majd a szükséges előkészületeket.
Állapotfelmérés
Részletesen megbeszéljük a korábbi nagyobb betegségeket, kórházi kezeléseket (pl. lezajlott szívinfarktus, tüdőembólia, trombózis, agyvérzés/agyembólia), valamint az esetleges krónikus betegségeket. Leggyakoribb a magas vérnyomás és a cukorbetegség mint ún. rendszerbetegség, valamint az asztmatikus panaszok és a pajzsmirigy-alulműködés.
A korábbi orvosi vizsgálatok, kórházi zárójelentések nagy segítséget jelentenek. Bár az EESZT valóban használható információs forrás, de csak abban az esetben, ha a leletek bekerültek a rendszerbe. Ezért biztonságos, ha a vizsgálati eredményeket a páciens írott formában is magával hozza.
A rendszeresen szedett gyógyszerek áttekintése a vizsgálat fontos szakasza. Sokat segít, ha a páciens pontosan ismeri a gyógyszereit, esetleg gyógyszerlistát hoz magával. Szükség van a készítmények pontos nevének, hatóanyag-tartalmának (mg, mikrogramm, gramm, egység) és a szedés gyakoriságának ismeretére is.
Laboratóriumi vizsgálatokra, EKG-vizsgálatra, vércsoport- és ellenanyag-vizsgálatra az előjegyző nőgyógyász orvos adott beutalót. Az aneszteziológiai konzultáció során ezek értékelése történik, a pácienssel részletesen megbeszélve az esetleges eltéréseket, adott esetben a szükséges kontrollvizsgálatokat.
Külön kell szólni a vércsoport- és ellenanyag-vizsgálatról: optimális a műtét időpontjához képest 3 héten belüli lelet. Gyakori kérdés: miért 3 héten belüli legyen a vizsgálat, holott a vércsoport életünk során nem változik? Ez így igaz, viszont a vérben lévő ellenanyagok a szervezetet ért külső behatásokra termelődnek, és mivel fehérjetermészetűek, 3 héten belül változhatnak, cserélődhetnek. Amennyiben ellenanyag-pozitivitás áll fenn, a páciens számára ún. választott vért kell biztosítanunk, melyhez a műtét előtti napon a pácienstől vérmintát kell vennünk.
Az aktuális panaszok megbeszélése, a fizikális vizsgálat, a vizsgálati leletek alapján megállapítható, hogy a páciens az adott műtétre és az ahhoz szükséges altatásra alkalmas-e, más szóval: a műtét és az altatás orvosszakmai szempontból vállalható-e.
Ezt követően részletes tájékoztatás következik az altatás menetéről, a műtét utáni fájdalomcsillapítás lehetőségeiről.
A további tennivalók részletes megbeszélése
Összefoglaló jellegű megbeszélés, melynek során a páciens minden kérdésére részletes választ kap:
– szükséges-e kiegészítő laboratóriumi vagy klinikai vizsgálat,
– szükséges-e a gyógyszerszedés módosítása, vagy szedje a korábbiak szerint szokott gyógyszereit? Külön ki kell térni a véralvadásgátlókra – el lehet-e hagyni a gyógyszert, vagy más típusú gyógyszerre kell áttérni?
– megfelelő-e a vérnyomás- vagy vércukorérték? Szükséges-e vérnyomásnapló, cukornapló vezetése?
– milyen gyógyszereket vegyen be a műtét előtti napon és a műtét reggelén?
– amennyiben vérszegény, milyen lehetőségek vannak: vaspótlás tablettás vagy vénás formája szükséges és elegendő-e, esetleg műtét előtt vérátömlesztést kell kapnia?
– szükséges-e a műtéthez vérbiztosítás, vérválasztás?
Gyakorlati kérdés a műtétet megelőző napon az étel- és folyadékfogyasztás. A páciens konkrét leírást talál a vizsgálati lapon, itt most csak a lényeget kiemelve: a táplálékmegvonás nem több, mint 6 óra (amennyiben bélműtét is fog történni, külön megbeszélés szükséges). Folyadékfogyasztás (szénhidrátdús, azaz cukrozott tea, szénsavmentes üdítő) a műtét tervezett megkezdése előtt 2 órával még megengedett.
Az aneszteziológiai vizsgálat és konzultáció a műtét előtti utolsó állomás. Felkészülést és egyúttal biztonságot jelent mind a páciens, mind a klinika számára egy olyan nem hétköznapi esemény során, amit egy nőgyógyászati műtét jelent.
