Nőgyógyászati műtétek

Életünk során a szükségessé váló műtéti beavatkozások előtt számos kérdés merül fel bennünk. Erre a műtétre valóban szükségem van, létezik más kezelési lehetőség is? Hogyan zajlik majd a műtét? Ezért is nagyon fontos a nőgyógyász orvosunk tájékoztatása, felvilágosítása, aki készséggel válaszol a felmerülő kérdéseinkre. Jelen összeállításunk segítséget nyújt a műtétek bonyolultnak tűnő sokaságában eligazodni.

 

Laparotómia, laparoszkópia. A hasfalon keresztül végezhető műtéteknek két formája létezik: a hasmetszés útján (orvosi nyelven laparotómia) és a hastükrözés segítségével végzett (orvosi nyelven laparoszkópia) műtétek. Napjainkban a műtéti technika és az anesztézia ugrásszerű fejlődé[1]se miatt a nőgyógyászati műtétek többsége elvégezhető a gyakran gyorsabb gyógyulást biztosító laparoszkópia útján is. A műtét végleges típusát a beteg és a kezelő (operáló) orvos az elváltozásnak megfelelően egyénileg dönti el.

A hasban végzett műtétek érinthetik a méhet és/vagy a méh függelékeit, így a petevezetékeket vagy a petefészkeket. Annak tisztázása is szükséges a beavatkozást megelőzően, hogy a műtétet jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozás miatt végezzük, mert e szerint változhat a behatolási mód és a műtéti idő is. A méhen végzett műtétek döntő többsége jóindulatú mióma (orvosi nyelven myoma) vagy a méh végleges eltávolítása céljából történik, de szükség lehet még kismedencei gyulladás, endometriózis, vérzészavarok, fejlődési rendellenességek és a rettegett rosszindulatú daganatok miatt is.

A mióma a méh izomfalának jóindulatú elváltozása, melynek eltávolítása a méh megtartásával sokszor lehetséges, azaz a göböket kiágyazzuk, és helyüket több rétegben zárjuk. A továbbiakban megmarad a lehetőség terhesség vállalására. Természetesen ez függ a miómák számától, nagyságától és elhelyezkedésétől is.

Ha a méh végleges eltávolításának szükségessége merül fel, akkor a méheltávolításnak háromféle módja ismert: részleges, teljes vagy kiterjesztett/radikális hiszterektómia (latinul hysterectomia). Részleges műtétről akkor beszélünk, ha a hasüregben található, a méh 2/3-át adó méhtestet távolítjuk el, a méhnyak azonban helyben marad. Teljes méheltávolítás esetén a méhtestet a méhnyakkal együtt távolítjuk el. A harmadik a kiterjesztett változat, melyre rákos folyamat esetén kerül sor. Ilyenkor a teljes méh (méhtest + méhnyak), a nyirokcsomók és a méh körüli kötőszövet is eltávolításra kerül. A méheltávolítás után a menstruációs ciklus megszűnik, havi vérzés nem jelentkezik. Amennyiben a petefészkeken nem történik műtéti beavatkozás, akkor azok változatlanul termelnek hormonokat, így a nők változókori tünetei sem fognak idő előtt jelentkezni, például nem lesznek hőhullámaik. Hormonális működésük érintetlen marad.

A ritkábban előforduló, a kismedencei gyulladások eredményeként kialakult tályogok műtéti megoldására csak sikertelen konzervatív kezelést követően kerül sor, ilyenkor a tályog tartalmának és falának az eltávolítása, valamint a váladék kiürülésének a biztosítása a cél.

Az endometriózis esetében méhnyálkahártya-szigetek rendellenes helyen fordulnak elő, azaz a méh üregén kívül helyezkednek el. Az endometriózis terjedésével felrakódások, csomók, komoly összenövések jönnek létre, melynek megoldására speciális operatív tudás szükséges társszakmák bevonásával. Az elsődlegesen választott technika a laparoszkópia, ennek oka, hogy a műtét során alkalmazott nagyítás finomabb és pontosabb preparálást tesz lehetővé. Az endometriózis a méh falának érintettsége esetén annak hormonális kezelésével tarható egyensúlyban. Ennek sikertelensége esetén a méheltávolítás a lehetséges megoldási mód. Sokrétűsége miatt a mai operatív nőgyógyászat igazi kihívása.

Visszatérő vérzészavarok kisműtéti kezeléseinek sikertelensége szintén képezheti méheltávolítás szükségességét, melynek módját döntően a méh mérete és mozgathatósága dönti el negatív szövettani eredménnyel a birtokunkban. A méh fejlődési rendellenességeinek változatos formái esetén, a termékenység megőrzése érdekében változatos méhplasztikai műtétek végezhetőek.

A belső nemi szervek daganatainak bizonyos stádiumaiban radikális hasi méheltávolítás jelenti a megfelelő gyógyulást biztosító műtéti megoldást, így méhnyak-, méhtestrák esetén is. A rosszindulatú petefészek-daganatok esetén maga a daganat jellege és stádiuma határozza meg a műtét kiterjesztését.

A méh függelékein (petevezetékek, petefészkek) végzett műtétek közül elsősorban a méhen kívüli terhességet és a petefészektömlőket, orvosi nyelven cystákat szükséges megemlítenünk.

A méhen kívüli terhesség miatt végzett beavatkozások során a hastükrözés útján az érintett oldali petevezetéket eltávolítjuk, a méhhez való csatlakozási pontját zárjuk. A petefészkekben lévő tömlők nagysága, szerkezete alapján döntően lehetőség nyílik azok teljes eltávolítására, a petefészekszövetből való kiágyazására. A maradék petefészek-állományt megvarrva, az a hormonális funkcióját betölti, és a petesejtérés továbbra is megvalósul. Ilyenkor beszélünk szervmegőrző és állománymegtartó szemléletről. Ezen szemlélet a jóindulatú elváltozások esetén valósítható meg.

A hastükrözés során választott behatolási pontok száma 2–4 közötti, és 1–2 cm nagyságúak. Az eszközökkel (trokár) a teljes hasfalon áthatolva jutunk a hasüregbe, ahol a szén-dioxid-gázzal biztosítunk megfelelő teret a műtét elvégzéséhez. Hasmetszés során a behatolás lehet hosszanti (alsó medián metszés) vagy haránt (Pfannenstiel szerint végzett metszés) irányú. Mindkét típusnál a hasfal rétegeit (bőr, zsír, hasfali lemez, izom, hashártya) külön-külön nyitjuk meg, majd a zárás során ezeket rétegesen egyeztetjük össze.

A hastükrözés előnye, hogy a műtéti megterhelés kisebb, rövidebb a gyógyulási idő, gyorsabb a felépülés, igazoltan kevesebb az összenövés és a hasműtéthez képest általában jobb a kozmetikai eredmény. Ehhez képest minden technikának, így a laparotómiának is lehet előnye a laparoszkópiával szemben. Ilyenkor az elváltozás megtapintható, daraboló műtétre nincs szükség, és a behelyezett öltések későbbi tartó funkciója jobban érvényesülhet, mint például a méhfal varrása esetén, ahol várandósság kiviselése még fontos szempont lehet. Ezen műtéti típusokat általános érzéstelenítésben végezzük. (Hüvelyi méheltávolítás esetén lehetőség nyílik a kevésbé megterhelő, regionális érzéstelenítés alkalmazására.

Nagy dolog, hogy napjainkban már nagyon sok nőgyógyászati bajt tudunk orvosolni műtéttel. Ehhez azonban együttműködő betegre van szükség, aki az orvos partnere, és megfelelő felvilágosítás után képes helyes döntést hozni gyógyulása érdekében.)