Két gyakori, súlyos, örökletes betegség (SMA és CF) megelőzési programja a Maternity Klinikán
Reproduktív korú nők genetikai szűrése gyermekvállalás előtt
SMA
Spinalis muscularis atrophia (magyarul gerincvelői izomsorvadás), régi nevén Werdnig–Hoffmann-betegség (SMA I. típus), születéskori gyakorisága kb. 1/4900. Kialakulásának hátterében a gerincvelőben található mozgatóidegsejtek pusztulása áll, ami egyre súlyosbodó izomsorvadást, majd az esetek többségében az izomzat teljes bénulását okozza. Ma még gyógyíthatatlan.
CF
Cystas fibrosis (magyarul cisztás fibrózis), régi nevén mucoviscidosis, születéskori gyakorisága kb. 1/2500. A betegségben a szervezet mirigyváladékainak összetétele megváltozik, mely az egész szervezet működésére kihatással van. Régen már csecsemőkorban halálos kimenetelű volt, napjainkban többek között a visszatérő tüdőgyulladások és emésztési zavarok sokirányú kezelésével változó eredmények érhetők el.
A két betegség öröklődési szabályai
Az ember a sejtjeinek 46 kromoszómáját szüleitől, 23-at az anyjától, 23-at az apjától kapja. A 23 pár úgy oszlik meg, hogy 1 pár a nemi kromoszómákból (nők esetében XX, férfiak esetében XY), 22 pár pedig az úgynevezett testi kromoszómákból (autoszómákból) áll. Minden kromoszóma rengeteg gént tartalmaz, melyek a normális fejlődésért/életfolyamatokért felelnek, ha azonban a gének szerkezetében és ennek következtében a működésükben zavar támad (génmutációk), kóros állapotok, betegségek jöhetnek létre. Az autoszomális, azaz testi kromoszómák hibái miatti betegség öröklődése kétféleképpen történhet:
Vannak olyan betegségek, melyek kialakulásához 1 (domináns) génmutáció szükséges és elegendő (heterozigóta állapot). Ezt nevezzük autoszomális domináns öröklődésnek.
A legtöbb súlyos betegség létrejöttéhez 2 génmutáció szükséges (homozigóta vagy összetett heterozigóta állapot). Tehát domináns öröklődés esetén a heterozigóták betegek lesznek, a recesszívnek elnevezett öröklődés esetén pedig csak azok, akiknek mindkét génkópiájuk hibás.
Autoszómáinkon több kóros receszszív génhibát hordozunk, amelyek csak akkor okoznának betegséget, ha valamelyik kromoszómapárunk mindkét tagján jelen lennének a génmutációk, tehát autoszomális recesszív öröklődés esetén a heterozigóták (a génhordozók) nem lesznek betegek. Ugyanakkor, ha a gyermeket tervező pár mindkét tagja ugyanabban a génben hordoz mutációt, akkor utódaik 50%-a szintén heterozigóta lesz, 25-25%-uk pedig vagy két normális gént, vagy két kóros gént fog örökölni, tehát gyermekeik 25%-os eséllyel lesznek betegek. Tekintve azonban, hogy a véletlennek nincs emlékezőképessége, előre nem lehet megmondani, hogy egy fogamzás kapcsán a 25%-os „rossz”, vagy a 75%-os „jó” verzió következik-e be. (Ezért van az, hogy sok heterozigóta pár soha nem tudja meg, hogy mindketten ugyanazt a kóros gént hordozzák.)
A fentiekből következik, hogy az ilyen módon öröklődő betegségek megelőzése úgy képzelhető el, ha heterozigóta génhordozó párok terhességeiben magzati genetikai vizsgálat és beteg magzat igazolása esetén terhességmegszakítás történik, illetve ha ezek a párok részt vesznek preimplantációs genetikai diagnosztikai programban. Ehhez azonban ismernünk kell az azonos génben mutációkat hordozó párokat.
Erre két lehetőség kínálkozik. Az egyik az a szomorú helyzet, amikor beteg magzat születését követő kivizsgálás kapcsán derül fény a pár hordozóságára. Ekkor a továbbiakban már csak az ismétlődés megelőzésére van lehetőség. Ugyanakkor ha már gyermekvállalás előtt ismernénk a párok közös hordozóságát, akkor már az első beteg magzat születése is megelőzhető lehetne. Ennek megvalósítása érdekében a Maternity Klinika programot szervezett, hogy a klinika ambulanciáján megforduló reproduktív korú, gyermekvállalás előtt álló nőknek felajánlja a Magyarországon előforduló két leggyakoribb autoszomális recesszív öröklődésmenetű betegség, az SMA- és a CF-génmutációk szűrését.
Az SMA génmutációi
A betegség kialakulásáért az esetek kb. 95–98%-ában az SMN1 gén 7. (és 8.) exonjának homozigóta deléciója tehető felelőssé. Ez azt feltételezi, hogy mindkét szülő heterozigóta erre a mutációra nézve. (Az esetek kb. 2%-ában a kóros gén új mutáció következménye.) A mutáció gyakorisága hazánkban kb. 1/35, tehát a Maternity Klinika programjában kb. minden 35. vizsgálat fog heterozigótaságra fényt deríteni.
Ekkor kell elvégeztetni a férfi társ szűrővizsgálatát is!
A CF génmutációi
A betegség kialakulásáért a CFTR gén hibái tehetők felelőssé, melynek eddig több mint 1000 variánsa ismert. Ezek közül a legtöbb nagyon ritka, és a genetikai laboratóriumok rutinszerűen csak a gyakoribb mutációkat (kb. 139) szűrik, amely a mutációk 90%-a. Hazánkban a leggyakoribb variáns az F508del mutáció, ami az esetek kb. 50-60%-a. A mutáció gyakorisága hazánkban kb. 1/25, tehát a Maternity Klinika programjában kb. minden 25. vizsgálat fog heterozigótaságra fényt deríteni.
Ekkor kell elvégeztetni a férfi társ szűrővizsgálatát is!
Magzati diagnosztika és genetikai tanácsadás
Ha a gyermekvállalás előtt álló pár mindkét tagja SMA- vagy CF-génmutációra nézve heterozigótának (génhordozónak) bizonyul, javasolt a terhességükben magzati genetikai vizsgálat magzati eredetű mintából (chorionboholyból vagy magzatvízből), vagy a preimplantációs genetikai diagnosztikai programban történő részvétel megfontolása. A mintavétel megszervezéséről a Maternity Klinika gondoskodik. A vizsgálat részleteiről a várandósgondozást végző szülész szakorvos és az Istenhegyi Géndiagnosztika orvosai adnak felvilágosítást. A vizsgálat előtti és utáni genetikai tanácsadást minden esetben javasoljuk igénybe venni.
Preimplantációs genetikai diagnosztika
Ennek lényege, hogy a szervezeten kívüli megtermékenyítéssel létrehozott előébrények genetikai vizsgálatával a nem betegnek bizonyult petét/petéket még beágyazódás előtt ültetik be a méhbe. (A köznyelvben ezt „lombikbébi” módszernek nevezik.) A lehetőségekről a genetikai tanácsadás során lehet érdeklődni.
Genetikai tanácsadás fél évszázaddal ezelőtt
Öt évtizeddel ezelőtt még nem volt ismert a legtöbb genetikai betegségben a hiányzó enzim, illetve a molekuláris háttér. Ilyen rettegett betegség volt a Werdnig–Hoffmann-kór, a csecsemőkori súlyos izomatrófia. Genetikai vizsgálatra akkor még nem volt mód. Ma már ismert a betegség hátterében bűnös génmutáció. Az 1970-es években két izomatrófiás gyermek szenvedésének és elvesztésének nyomasztó terhével keresett meg egy szimpatikus házaspár. Mivel egy esetleges újabb terhességben nem tudtunk volna genetikai vizsgálattal segíteni, a házaspárnak közös gyermekre csak akkor volt esélye, ha bíztak abban, hogy legközelebb újra már nem a 25%, hanem a 75% következik be. Sokan ilyen esetben az örökbefogadást választották, a házaspár viszont úgy tette fel a kérdést, hogy mi lenne, ha elválnának, és mindketten új házasságot kötnének, garantálható-e akkor, hogy egészséges gyermekeik fognak születni. A válaszom az volt, hogy garantálható, hiszen a szóban forgó kóros gén olyan ritka, hogy rendkívül kicsi annak az esélye, hogy az új párkapcsolatba lépők is mutációhordozók legyenek. A házaspár gondolkodási időt kért. Hamarosan meghozták döntésüket, elváltak, majd mindketten új házasságot kötöttek. A továbbiakban mindkét családban két-két egészséges gyermek született. Az eredeti házaspár nőtagja sokáig tartotta velem a kapcsolatot, fia orvosdoktori avatásáról is boldogan értesített. Soha nem tudtam meg, hogy viszonylag rövid időn belül hogy lehetett új, tartós kapcsolatokat létesíteni, de arra emlékszem, hogy a keserű válás ellenére az eredeti házaspár tagjait a közösen eltemetett gyermekek megrázó emléke, valamint a négy „közös” gyermek még sokáig összekötötte egymással.
