Interjú prof. dr. Papp Zoltán alapítóval
Professzor úr, Ön a 15 éves Maternity Magánklinika alapítója és szellemi atyja. Hogyan született a klinika ötlete, és honnan az elnevezés?
1990 és 2007 között 17 éven át voltam a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának (a Baross utcai Női Klinikának) az igazgatója. Korábban 24 évet (1966–1990) dolgoztam a debreceni szülészeti klinikán, egy-egy éves edinburghi és oxfordi egyetemi tanulmányutamat nem számítva, összesen 40 évet tevékenykedtem a hazai állami egészségügyi ellátó rendszerben. Soha nem volt magánrendelésem, a magánegészségügyi ellátás gondolata mindig távol állt tőlem. A nyugdíjazásomat követő időszak azonban váratlan, kellemetlen eseményeket hozott az életemben. A jogszabályra hivatkozással, betöltve a 65. életévemet, jogszerűen nyugdíjaztak igazgatói állásomból. Ugyanakkor érthetően megviselt, hogy már nincs szükség a munkámra, a sok évtizedes tapasztalatomra. Hazánkban a mai napig nincs kidolgozva az emelt fővel való távozás koreográfiája. A nyugdíjba vonulás, a vezetői tisztségtől való megválás jelenleg a kiérdemelt tekintély megszűnését is jelenti. Az USA-ban nincs életkorhatár, a professzor addig működik, míg alkalmasnak találják. Ahol életkorlimit van, ott gyakran az utód még nem érett arra, hogy meghaladja elődje teljesítményét. Nem véletlen, hogy a német egyetemeken a saját intézetből nem lehet pályázni a megüresedett igazgatói állásra.
Megbecsült társprofesszorként folytathattam volna tevékenységemet a klinikán. Klinikaigazgató utódom azonban tanítványhoz méltatlan módon megtiltotta, hogy társprofesszorként részt vegyek a diákok oktatásában, hogy tantermi előadásokat tartsak, a műtőben pedig nem engedte meg beosztottjainak, hogy tőlem kérjenek segítséget egy-egy nehezebb helyzet megoldásában. Inkább külső intézetből kért segítséget, ő maga ugyanis a nehéz operatív esetek ellátására alkalmatlan volt. Helyzetem egyre elviselhetetlenebbé vált.
Édesapám jutott eszembe, amikor 1967-ben, 63 éves korában gimnáziumigazgatói állásából politikai okokból kényszernyugdíjazták. Láttam lelki vergődését, érdemtelen szenvedését, amit végül akaraterővel, új célok megfogalmazásával tudott legyőzni. Sorsából biztatást merítve, felmérve szellemi és fizikai állapotomat, elhatároztam, hogy a szakmai pályámat nem megtűrt és megalázott beosztottként, kiszolgáltatott társprofesszorként, hanem megpróbálom valahol máshol, újra vezetőként folytatni. Felkészültségemből kifolyólag szülészeti, nőgyógyászati és magzati genetikai egészségügyi magánvállalkozás jöhetett egyedül szóba, amire nem, csak hasonlóra volt példa akkor Magyarországon.
A tervezett klinikát Maternitynek neveztem el, a latin mater, maternus anyát, anyait, az ezekből eredő angol szó anyaságot jelent, a Maternity Kft.-t pedig 2009. május 4-én megalapítottuk.
Miért bízott abban, hogy vállalkozása sikeres lehet?
Mindennek az alapja a munkatársaim és köztem kialakult többéves kölcsönös megbecsülésen alapuló szakmai viszony volt. Egyedül vagy vadidegen személyzettel ez nem lett volna megvalósítható. Elsőnek legkedvesebb és szakmailag a legrátermettebb klinikai munkatársaimat kerestem meg elképzelésemmel. Nagy örömömre ők azonnal igent mondtak, bíztak bennem, pedig biztos klinikai állásukat hagyták volna ott. Egyik legkedvesebb tanítványom, Hupuczi Petronella egyetemi docens pótolhatatlan aneszteziológiai és intenzív terápiás szaktudása nélkül nem mertem volna egy új klinika alapításába belevágni. Két nélkülözhetetlen, hűséges munkatársam, a felsőfokú végzettségű, kitűnő ápolási szakember és aneszteziológus szakasszisztens, Szilágyi Erzsébet és a klinikai főműtősnőm, Dorgai Ilona határozott igenje végérvényesen megnyugtatott. Közel húsz munkatársam jött velem a Baross utcai klinikáról, többek között: Gazdag-Soós Csabáné (Klári) titkárnő, Szűcsné Boros Gyöngyi aneszteziológus szakasszisztens, Daru László műtős és felesége Gampel Lucia főnővér, Bartha Antalné (Joli) főnővér, Péterné Molnár Gizella egyetemi végzettségű szociális munkás, Pászkányné Jenei Katalin szonográfus és Bencés Györgyné (Éva) takarító. A szülészorvosok közül Csabay László és Rigó Barbara maradt végérvényesen velünk. A Kútvölgyi Kórház szülészeti osztályának korábbi munkatársai közül is többen [Gozár Tamás, Hegedűs Tibor, Sándor Gyula, Vida Gábor szülészorvosok, Pétsch Endre gyermekgyógyász, Bus Katalin csecsemőápoló és Fántzi Mónika, Keszeg Éva, Kiss Zoltánné (Margó) szülésznők], a Szent Margit Kórházból Pekó Szilvia és Tálas Marianna csecsemőápolók csatlakoztak hozzánk. A citogenetikai laboratórium működését Fekete Sándorné (Erika) és Győrné Benyó Ilona (Ilu) tapasztalt szakasszisztensekkel indítottam el. Később lett munkatársunk Darvas Katalin aneszteziológus professzor, Dely Anna gyermekgyógyász, Kádár Krisztina kardiológus, Lukács Krisztina diabetológus, Lauber Kármen, Kontos Katalin és Baranyi Edit műtősnők, Béres László és Szőcs Gyula szülészorvosok. Csatlakozott hozzánk Belics Zorán tanítványom is, aki 2017 után szülészeti szakmai vezető lett. Sok külsős szakorvost is foglalkoztattunk. Az évek során kedvenc asszisztensem volt Petró Ivett, Kalina Réka, Bozó Judit, Misi Adelina, Nagy Boglárka, Gampel Lucia és Kurucz Rozália.
Mik jelentették a legnagyobb problémát az alapításkor és a kezdeti periódusban?
Miután híre ment, hogy el kívánom hagyni a Baross utcai klinikát, és Nagykovácsiban magánklinikát akarok létrehozni, az egyetem akkori vezetése, félve attól, hogy az egyetemi klinikáknak konkurenciát jelentő külső kórházat hozok létre, igyekezett visszatartani és további munkámhoz lehetőséget keresni a Semmelweis Egyetem berkein belül. 2009. április 14-én pályázatot írtak ki magánbefektető részére a Kútvölgyi Klinikai Tömb Szülészeti Osztályának bérbeadására és magánfinanszírozott (tehát nem az Országos Egészségpénztár által fizetett) járó- és fekvőbeteg nőgyógyászati tevékenység végzésére. Megkértek, hogy ott alapítsak magánklinikát, és adjam be pályázatomat. Ezt megtettem, a kórház vezetői pedig egy alibi ellenpályázó állandó licitálásával igyekeztek sakkban tartani, heteken át tartó tárgyalások során mindig emelték a bérleti díjat, továbbá külső személyek biztatására szigorították a feltételeket. Végül elfogadva a bérbeadó feltételeit, 2009. július 28-án hivatalosan lehetőséget kaptam, hogy a Maternity Kft. 10 évig bérbe vegye a kórház 5. emeletét és a földszinti ambulancia egy részét. Ehhez a leendő osztályt magas színvonalúra át kellett építtetnem az eredeti szülészeti osztály működésének fenntartása mellett. A jogi megoldás az volt, hogy az egyetem kinevezett 2009. október 15-ei hatállyal 2010. június 30-áig a Kútvölgyi Klinikai Tömb Szülészeti Osztályának vezetőjévé. Erre az időre az osztály az egyetemen keresztül OEP-finanszírozásban maradt, az átépítést pedig a megállapodás értelmében 2010. június 30-áig be kellett fejeznem. Tehát működtetnem és szakmailag irányítanom kellett az egyetem államilag finanszírozott osztályát, miközben ugyanott párhuzamosan le kellett vezényelnem az átalakítási munkálatokat.
Egy állami intézményhez képest milyen más logisztikai feladatokat jelentett 2010-ben egy profitorientált magánkórház felállítása?
Mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. A pénz és a banki hitel előteremtéséről, a tervek elkészíttetéséről, a kivitelezés megszervezéséről, a rengeteg hivatalos engedély és többnyire bürokratikus hozzájárulás megszerzéséről és a szakmai munka elindításáról.
Az átépítés terveit a Kerek és Rosenberg Mérnöki Irodával készíttettük el. Rosenberg Zsuzsa mérnöknő igényes és tökéletes terveket készített, minden szakhatósági engedélyt megszerzett, meggyúrva a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nehézkes hivatalnokait is. Az ÁNTSZ szakhatósági engedélyt korábbi kapcsolataimnak köszönhetően kapta meg a vállalkozás. A legnagyobb kihívásnak az építési kivitelezés és a banki hitel megszerzése bizonyult. Az akkori pénzügyi munkatársam hathatós közbenjárására a tehetséges vállalkozó, Scheer Sándor által alapított Market Építő Zrt. személyes garanciámra vállalta a generálkivitelezést úgy, hogy még ígéretünk sem volt banki hitelre. A munkálatok 2009. október 6. és 2010. június 30. között a kórházi osztálynak mindig egy-egy kiiktatott részlegében folytak (az egyes emeletek beosztását eredetileg a központi hallból csillagszerűen négy irányba tervezték), az osztály többi részén pedig fenntartottuk a szülészet-nőgyógyászat eredeti forgalmát. Így a betegek fokozatosan igénybe vehették a felújított kétágyas, önálló zuhanyozós „családi” szobákat. Bevezettem az országban először, hogy a szülés után nemcsak az édesanya, hanem az édesapa is együtt maradhasson az újszülöttel. Mint kiderült, ez a gyakorlat sem az édesanyát, sem a csecsemőjét nem veszélyezteti, sőt nagyban segíti a korai kötődést és a szoptatást.
Több bankkal heteken át folytatott eredménytelen tárgyalás és egyezkedés után végül a CashControl felkarolta igyekezetünket, és hathatós támogatásával az UniCredit Bank Leasing ágazatával sikerült megállapodnunk. A bank vezetői mind akkor, mind a későbbiekben többször hangoztatták, hogy a hitelt a nevemmel fémjelzett vállalkozásra és az irányításommal garantált szakmai siker reményében nyújtották. Nekik is hála, hogy az átépítés a kitűzött határidőre elkészült. A Kútvölgyi Kórház vezetőivel folytatott tárgyalásokon, továbbá a kivitelezői és a banki ajánlat megszerzésében az akkori pénzügyi vezetőnk volt segítségemre. Közben a hitel folyósítását a Hegedüs Éva vezérigazgató által vezetett Gránit Bank vette át.
Megterveztük a magánklinika logóját, a dolgozók egységes ruházatát, a zsilipöltözéket, a betegek ágyneműit, ruházatát, tisztálkodókészletét, megírtuk a betegek házirendjét. Honlapot szerkesztettünk, később megjelentünk a Facebookon is. Az ÁNTSZ elfogadta az általa előírt létszámmal és az általam készített szervezeti/működési szabályzattal, valamint szakmai eljárási renddel a magánklinika működését.
Mikor indulhatott el a magánellátású járóbeteg-rendelés?
A járóbeteg-ellátást az igényesen átalakított, új ambulancián már 2010. március 1-jén elkezdtük. Az átállás (államiról magánszolgáltatásra, tehát a hálapénz intézményének felszámolásával, a szolgáltatás valós értékének számla ellenében történő kiegyenlítésével) sok nehézséggel járt. A Kútvölgyi úti Kórház vezetőinek biztatására a betegek egy része elégedetlenkedett, ezért többször kórházhigiénés eljárást kezdeményeztek ellenünk, még az ÁNTSZ-engedélyünket is kétségbe vonták. Nem akartak beletörődni, hogy a sokak által kilátástalannak tartott vállalkozásomat siker koronázza.
A fekvőbeteg-ellátást a kórház 5. emeletén 2010. július 1-jén (professzori kinevezésem 25., budapesti pályafutásom 20. évfordulóján) a Kútvölgyi úti Kórház vezetőinek minden igyekezete ellenére elindítottuk. (Még egy utolsó sikertelen kórházhigiénés kivizsgálással próbálkoztak, melynek során még a radiátorokon sem találtak kórokozókat!)
Az év végén, 2010. december 11-én tartottuk hivatalos megnyitóünnepségünket. Ezen legalább kétszázan voltak jelen. Négy nemzetközi szülész-nőgyógyász szaktekintély barátom is megtisztelt jelenlétével: José-Maria Carrera Barcelonából, Frank A. Chervenak New Yorkból, Asim Kurjak Zágrábból és Roberto Romero Detroitból. Az egyetem vezetése bojkottálta az ünnepséget, a tömb vezetői eljöttek. Lényeges hangsúlyozni, hogy Erdős Ildikó, a Kútvölgyi Klinikai Tömb gazdasági igazgatója és az egyetem pénzügyi vezetése mindvégig mellettünk állt, többször kaptunk fizetési haladékot. Baumgartnerné Holló Irén pénzügyi osztályvezető, majd gazdasági főigazgató megértő támogatása nélkül nem maradtunk volna életben. Erre a segítségnyújtásra Szél Ágoston, az egyetem rektora is áldását adta. Ügyes-bajos jogi kérdésekben Pusztavári Andrea közjegyző segített. Megnyertük és élveztük a beszállító és szolgáltató cégek, továbbá a NAV bizalmát is. Néhány éven belül minden tartozásunkat rendeztük, és nyereségesek lettünk.
Bár a Maternity Klinika a Kútvölgyi Egyetemi Klinikai Tömb belgyógyászati, sebészeti és intenzív terápiás osztályai számára pótolhatatlan konziliáriusi segítséget jelentett, és a bérleti díjakkal nagyobb bevételhez juttatta az egyetemet, mint amennyit a két egyetemi szülészeti klinika az OEP bevételeiből kapott, mégis, amint az várható volt, mindvégig tüske (szakkifejezéssel idegen test) maradtunk az egyetem szemében. Nem volt váratlan az egyetem kancellárjának határozata, hogy a bérleti szerződést annak lejárta előtt két évvel egyoldalúan, még a magas kártérítési díj kifizetése árán is felmondta. 2018 decemberében elhagytuk a Kútvölgyi Kórházat, de a menedzseri tehetséggel megáldott ügyvezetőnknek, Csatlós Csillának köszönhetően a Királyhágó téren sikerült új helyet bérelnünk, és a korábbinál még igényesebb környezetet kialakítanunk a betegek fogadására és ellátására. Ennek irányítása azonban már a Maternity Magánklinika új igazgatójának a feladata lett. (2017-ben, 75 éves koromban a Maternity Magánklinika irányítását az általam kiválasztott, legalkalmasabbnak tartott tanítványomnak, Hupuczi Petronellának adtam át.) Az egyetemi kancellár jóvoltából az utolsó pillanatban hagytuk ott a Kútvölgyi Klinikai Tömböt, a szerződésben meghatározott 10 évet a Covid–19-járvány miatt már nem tölthettük volna ki, ugyanakkor megítélésem szerint ez mentette meg a Maternity Klinikát, hiszen a járvány kirobbanásakor nem lett volna elég időnk, hogy megfelelő helyre költözzünk. A Kútvölgyi úti Kórház átkerült a fővároshoz, az egyetemi klinikák Pestre költöztek, a teljes épületből pedig Covid-kórház lett.
Mit tekint a leglényegesebb eredménynek a Maternity működésében?
A modellértékű vállalkozásom életképesnek bizonyult. A szülésszám évről évre emelkedett. A sikerben mindenkinek szerepe volt és van. Az első öt évben az elinduláshoz és megerősödéshez az akkori tulajdonosok jelentős áldozatvállalására volt szükség. A második öt évben a fejlesztés és az új környezet megteremtésében az új tulajdonosok önzetlen szerepet vállaltak. A Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinika 2014-ben Az év magánrendelője lett. A díjat többek között Erős Antónia, az RTL Klub műsorvezetője 2014. június 11-én az MTA Vörösmarty-termében adta át.
A Maternity klinikán is megvalósítottam azt a kezdettől vallott elképzelésemet, hogy a perinatológia sikeres működése nem két (szülészet és neonatológia), hanem kiegészülve az aneszteziológia és intenzív terápia szakterülettel, három alappilléren nyugszik. Egy elektív császármetszés javallatának felállításakor és a műtét részleteinek az eldöntésekor minimum három szakember véleményére van szükség. A Maternity Klinikán rajtam mint szülészen kívül az aneszteziológus Hupuczi Petronella egyetemi docens, a neonatológus pedig Váradi Valéria egyetemi magántanár volt. Iffy László professzor 2016-ban így írt erről: Papp Zoltán alkotókészsége nem függött magas egyetemi pozíciójától. A katedra átadása nem változtatott azon a tényen, hogy a magyar szülészet nemzetközileg elismert vezéralakja. Nem növeli a Semmelweis Ignác nevét viselő egyetem tekintélyét, hogy a szülészeti fakultásának világhírű professzora nyugdíjazása után a szakma szellemi központja vele együtt Pestről Budára költözött.
Mik a legkedvesebb emlékei a Maternity élén töltött időszakban?
Legtöbb élményemet, emlékemet a műtőben szereztem, ott éreztem magam mindig otthon. A kiváló műtősnői gárdámmal orvosasszisztencia nélkül végeztem sok műtétet. A legnagyobb kihívást a 2009-es H1N1/09-vírus-járvány jelentette. Ez az influenzavírus különösen a várandós édesanyákban okozott súlyos, gyakran halálos kimenetelű légzési elégtelenséget. Akkor az országos halálozás 5 százalékát a várandósok tették ki, pedig ők a lakosságnak csak 1 százalékát jelentették. A Semmelweis Egyetem Intenzív Terápiás Klinikája ekkor a Kútvölgyi Klinikai Tömbben működött, és országos központként sok fertőzött beteget vett fel. A szülészeti ellátást ezen betegek számára 2009-ben és 2010 első hónapjaiban szülészeti osztályunk biztosította, és több édesanya életéért az intenzív osztály orvosaival és ápolóival együtt, közösen küzdöttünk. A cél az volt, hogy minél előbb császármetszéssel, legalább a magzat életét megmentsük. Mivel többnyire a műtétes szülés után sem javult a betegek állapota, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a várandós nő nagyobb fogékonyságában a méhlepény is szerepet játszhat, a császármetszéssel egyidejűleg eltávolítottuk a lepényágyat tartalmazó méhet is. Pályafutásom során más terhességi kóros állapotokban is meggyőző volt számomra a lepény, sőt még annak távozása után is a visszamaradt lepénybolyhok szerepe a terhességgel szövődött súlyos betegségek kialakulásában. A H1N1-vírus-járvány idején volt olyan beteg, akit már az osztály és a műtő közötti rövid távolságon sem lehetett szállítani, ilyen esetben az intenzív osztályon, az ágyon végeztem el a műtétet. Egy öt hónapos terhes magzatát a méheltávolítással fel kellett áldoznunk az anya életének megmentése érdekében. Bebizonyosodott, hogy nemcsak baktérium, mint Semmelweis Ignác idejében, hanem a 21. században vírusok is képesek gyermekágyas járványt előidézni. De míg a baktérium okozta gyermekágyi lázat fertőtlenítő oldatos kézmosással meg lehetett előzni, a vírusok elpusztításában ez nem segített. Nehéz volt feldolgozni az édesanyák elvesztését, de minden megmentett gyermekágyas nő és újszülött valamelyest vigasztalást jelentett számunkra.
2024 tavaszán a klinikának ajándékozta közel 1800 orvosi szakkönyvét és éremgyűjteményét, pályafutásának egyes állomásait megörökítő dokumentumait és emléktárgyait. Milyen funkciója van az ön által alapított Papp Zoltán Könyvtárnak a Maternity Klinika működésében, és mit jelent a könyvtár az Ön számára?
A Papp Zoltán Könyvtár lesz továbbiakban a helye a klinika eligazító megbeszéléseinek és továbbképző rendezvényeinek. Minden feltétele megvan, hogy a Maternity Klinika új egysége a könyvtári kutatómunka számára is ideális és nyugodt légkört biztosítson. Számomra a műtő után a második szentély mindig a könyvtár volt. Bízom benne, hogy a klinikán elegánsan berendezett könyvtár munkásságom és szellemiségem fennmaradásának egyik letéteményese lesz.
