Az inkontinencia, azaz vizelettartási zavar a statisztikák szerint minden második nőt érinti legalább egyszer életében. A tüsszentéskor elcseppenő vagy visszatarthatatlanul elinduló vizelet negatív hatással lehet a mindennapjainkra: elszigetelődünk, bezárkózunk, a szégyenérzet hatására lemondunk a testmozgásról, társasági életről.
Az akaratlan vizeletvesztésre való hajlam legnagyobb része nem veleszületett:
- a legtöbb nő a szülést követő fél évben tapasztalja meg az inkontinencia első jeleit;
- a kor előrehaladtával a csökkenő ösztrogénszint okozta panaszok az 50 év feletti korosztályt érintik;
- rendszeres, nehéz fizikai munka, súlyos tárgyak emelése nyomán is létrejöhet.
Az inkontinencia esélyét növeli a többszöri szülés, különösen problémás világrajövetel (pl. vákuum vagy fogó alkalmazása, sérülés vagy repedés a gátkörnyéken). Az első akaratlan vizeletürítés gyakran köhögés, tüsszentés vagy intenzív testmozgás hatására történik meg, így például az asztmával élőknél, illetve versenyszerűen sportolóknál hamarabb jelentkezik.
Szakmai szempontból 3 fő inkontinenciatípust különíthetünk el:
Stresszinkontinencia
Nevetéskor, tüsszentéskor és köhögéskor vagy nehéz tárgy emelésekor, ha a gátizomzat nem tud ellenállni ennek a nyomásnak, elcseppenhet a vizelet.
A nők nagy része elsősorban a terhesség és szülés kapcsán, valamint a változó korban észleli először, mivel kialakulása a hormonális változásokkal is összefüggésben van.
Kezdeti stádiumában a gáttorna segíthet az izmok állapotának helyreállításában. Újabban már léteznek elektromos izommozgató műszerek, mechanikus eszközök, de eredményre vezethet a hüvelygolyókkal való tornáztatás is. A kezdeti stádiumú inkontinencia kezelése kiegészíthető gyógyszeres terápiával is.
Komolyabb esetekben műtéti kezelésre van szükség: a mellső hüvelyfalat megemeljük, ezáltal a húgycső is magasabb pozícióba kerül, ezért megváltozik az úgynevezett húgycső-húgyhólyag szög, így visszaáll a hólyagnyak eredeti anatómiai helyzete.
Késztetéses (urge) inkontinencia
Normál körülmények között az illető tudja tartani a vizeletét, de ha vizelési inger jelentkezik, akkor szinte képtelen azt visszatartani – akár járművön, akár munka közben -, a legközelebbi mellékhelyiség is túl messze van számára. Az urge inkontinencia kezelése kizárólag gyógyszeres.
Túlfolyásos inkontinencia
A húgyhólyag nem tud megfelelően ürülni, a vizelet felgyülemlik benne, és a fellépő nyomás kis adagokban kicsöpögteti a vizeletet. Végül a beteg folyamatosan telt hólyag ellenére sem tud vizeletet üríteni, mert a vizeletáramlás megszűnt, vagy mert a hólyag fala már képtelen összehúzódni. Ennek a megoldása az úgynevezett „mellső hüvelyfali plasztika” műtét.
Az intézetünkbe látogató páciensek teljes körű, a legmodernebb nemzetközi protokollok szerinti ellátásban részesülnek, melyek a következőket foglalják magukba:
Az inkontinencia kivizsgálása
Általános nőgyógyászati vizsgálaton és ultrahang elvégzésén kívül szükség van néhány speciális kiegészítő vizsgálatra, illetve néhány teszt és úgynevezett „Vizelési napló” kitöltésére. Ezenkívül „stressztesztet” is végzünk, mely a hólyag kapacitását, illetve a húgycső záróizomzatának működését vizsgálja stresszhelyzetben (köhögéskor, erőlködéskor). Továbbá urodinámiás vizsgálatot is végzünk, amely katéter segítségével méri a vizeletelvezető rendszer különböző részein a nyomást. Néhány esetben szükséges húgyhólyagtükrözés, mely során egy endoszkópot juttatunk be a húgyhólyagba, és átnézzük a húgycső és a hólyag belső falait.
Kezelési módok
- Nem műtéti kezelési formák a viselkedésterápia, az elektrostimuláció, a gyógyszeres terápia és különböző gyógyászati segédeszközök alkalmazása.
A viselkedésterápia egyik kulcsmegoldása a medencei izomzat rehabilitációja, mely eredményes lehet a stresszinkontinencia kezelésében. Egyre többen használják a hüvelyi súlytréninget, ahol a hüvelybe általában golyót vagy kúp alakú súlyokat helyeznek, melyeknek az aktív visszatartása a medencei izomzat erősödését segíti. Szintén a modern kor vívmánya az ún. biofeedback módszer, melynek lényege elektronikus vagy mechanikus eszközök alkalmazása, mely a stressz- és urge inkontinenciában egyaránt hasznos eljárás.
Az elektrostimuláció során az elektromos ingeráram segítségével a medencefenéki izomzat kontrakciós ereje növelhető, vagy direkt az idegroston történő ingerléssel a hólyagizomzat gátlása érhető el. A gyógyszeres kezelés eredményeként csökken a hólyagkontraktilitás, nő a hólyagkapacitás, eredményesen csökkenthető az akaratlan hólyagkontrakciók száma, erőssége és időtartama a húgyúti görcsoldóknak, hólyagnyugtatóknak köszönhetően.
Gyógyászati segédeszközök
Idetartoznak a pesszáriumok, hüvelygyűrűk, húgycsőtamponok és inkontinenciabetétek.
-
Műtéti megoldások
Stresszinkontinencia esetén napjainkban a legelterjedtebb műtéti eljárás az ún. TOT-, illetve TVT-műtét. A műtét lényege az, hogy a lesüllyedt és ezáltal záró funkciójában károsodott húgycsőszakaszt az eredeti pozíciójában rögzítjük.
A műtét során csak apró sebzéseket ejtünk a hasfal bőrén vagy a combok belső felszínén, illetve a hüvely mellső falán. A beavatkozás előnye a kis műtéti terhelés és az anatómiai viszonyok helyreállítása. Siker 90% felett várható! Szükség esetén ismételhető a beavatkozás, amennyiben a panaszok kiújulnak a műtét utáni években.
Vizelési panaszokat okozó hólyagsérv esetén általában az úgynevezett mellső hüvelyfali plasztikát választjuk, melynek során hüvelyen keresztül visszaállítjuk a hólyag eredeti anatómiai pozícióját, megakadályozva a vizelet tartós visszamaradását a hólyagban.
Ezenkívül számos egyéb műtéti eljárás létezik vizeletinkontinencia megoldására, mint pl. hasi műtétek, laparoszkópos műtétek, de azokat ritkábban alkalmazzuk a jelentősebb műtéti megterhelés, illetve a hosszabb lábadozás miatt.
Napjainkban szerencsére már számos lehetőség létezik a vizelet-visszatartási problémák mielőbbi megoldására, az idő viszont a legtöbb kezelésnél fontos tényező.
A 3-4 héten keresztül fennálló szimptómákkal már mindenképp érdemes szakembert felkeresni, mert ha a probléma hátterében szervi ok áll, az sajnos nem fog magától elmúlni.
Az életminőség romlása és annak pszichológiai hatása már rövid távon jelentkezik: az inkontinenciával küzdő beteg visszahúzódóvá válik, felhagy a sportolással, nem vesz részt hosszabb kirándulásokon, gyakran szorong. Nem túlzás tehát azt állítani, a gondtalan mozgás szabadságát adja vissza az akaratlan vizeletürítés kezelése.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat: míg 100-200 évvel ezelőtt az ehhez hasonló problémákat többnyire véka alá rejtették és a tünetekkel egy életen át szenvedtek, napjainkban már nemcsak a tudomány fejlődése, de a társadalom is empatikus és támogató az inkontinencia problémájának megoldásában. Amennyiben magunkon vagy családtagjainkon vizelet-visszatartási problémákat észlelünk, forduljunk bizalommal az erre a problémára speciálisan szakosodott orvoshoz.
