Dr. Csabay László szülész-nőgyógyász főorvos
Mikor végzünk műtétet?
Operatio non sit gravior ipso morbo.[1]
Műtétes orvosi szakmákban, így a szülészet-nőgyógyászatban is, bizonyos kóros állapotok, elváltozások, megbetegedések esetén műtéti kezelés válhat szükségessé. Az eredményes kezelés feltétele, hogy a műtét indokoltsága átgondolt javallaton (indikáción) alapuljon. A műtéti javallat lehet abszolút vagy relatív.
Relatív indikációról akkor beszélünk, ha a műtéttől teljesebb, gyorsabb gyógyulás várható, de elmaradása nem veszélyezteti közvetlenül a beteg egészségét, életét. Idetartoznak a megelőző (profilaktikus) és a palliatív műtétek (a palliatív ellátás elsődleges célja a tünetek enyhítése, az életminőség átmeneti javítása). Típusos példa a mióma műtéti kezelése. A mióma (a méhizomzat jóindulatú daganata) – elhelyezkedésétől és nagyságától függően – gyakran okoz fájdalmat, vérzészavart, vizelési nehézséget (akár tünetmentes is lehet), az életminőséget kedvezőtlenül befolyásolja, de nem fenyegeti közvetlenül a beteg életét. Az utóbbi években mióma esetén, ha az anatómiai helyzet ezt lehetővé teszi, a méh eltávolítása helyett előszeretettel végzünk ún. konzerváló (= méhmegtartó) műtétet, amely a panaszt okozó miómagöb(ök) eltávolítását jelenti. Ilyen esetekben különösen fontos a beteg megfelelő tájékoztatása, felvilágosítása.
Abszolút indikáció esetén a beteg gyógyulása csak műtéttől várható. Ilyen kórkép például a féregnyúlvány heveny gyulladása (ún. vakbélgyulladás), vagy a méhen kívüli terhesség bizonyos formái. Az abszolút javallat speciális formája az ún. vitális indikáció, amikor csak az azonnali vagy sürgős beavatkozás elvégzése mentheti meg a beteg életét. Ilyen például az elöl fekvő lepény okozta súlyos vérzés.
A műtét előtti konzultáció keretében az orvos erkölcsi és jogi kötelezettsége a beteget részletesen tájékoztatni a tervezett beavatkozás lényegéről, menetéről, az eltávolított szervek/szövetek szövettani feldolgozásáról, a műtéti kockázatról, a szövődmények lehetőségéről és nem utolsósorban arról, hogy a műtét elmaradása milyen veszélyekkel jár. Például rendellenes nőgyógyászati vérzés esetén igen gyakran javaslunk ún. egészségügyi méhkaparást (abráziót). Ennek elmaradása esetén nem tudnánk idejében felismerni egy rákmegelőző állapotot vagy egy rosszindulatú daganat korai stádiumát, illetve a tartósan fennálló vérezgetés vérszegénységhez (annak minden hátrányos következményével) is vezethet.
A szóbeli információkat célszerű kiegészíteni írásban adott tájékoztatóval is. Érdemes lehet – bonyolultabb műtétek esetén mindenképpen – vázlatrajz készítése az elmondottak/leírtak könnyebb értelmezése érdekében. A tájékoztatás legyen őszinte, tárgyilagos, célratörő, érthető, és vegye figyelembe a páciens lelkiállapotát, a betegségéhez való viszonyulását, intelligenciáját, iskolázottságát.
A tájékoztatás befejeztével a beteg írásos beleegyezését adja a tervezett beavatkozáshoz, és nyilatkozik arról, hogy megértette az elhangzottakat, és nincs több kérdése a hallottakkal kapcsolatban. Életveszély elhárításhoz szükséges műtét előtt nem kötelező az írásos beleegyezés.
A betegnek jogában áll a javasolt beavatkozást nem igénybe venni. Ilyen esetben viszont erről tanúk előtt írásban kell nyilatkoznia.
Egy műtéti beavatkozás eredményessége sok tényezőn múlik. Igen fontos a műtét előtti kivizsgálás, előkészítés. Régebben már ez is kórházi körülmények között történt (napokkal a műtét előtt kellett „befeküdni” a kivizsgálásra), manapság ez a járóbeteg-ellátás keretében történik. A laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vese- és májfunkció, vércukor-, vércsoport-, ellenanyagszűrés stb.) általában éhgyomorra történnek. A leletek birtokában találkozik a beteg az aneszteziológussal (altatóorvossal). Az általános és speciális kórelőzmény (anamnézis), illetve a panaszok kikérdezése, a laboratóriumi leletek értékelése után kerül sor az érzéstelenítés módjának megválasztására, a korábbi gyógyszerelés esetleges megváltoztatására, a műtéti időpont egyeztetésére, a gyógyszeres műtéti előkészítés kialakítására. Szükség esetén az aneszteziológus kiegészítő vizsgálatokat (pl. kardiológus, neurológus, fül-orr-gégész konzultáció stb.) is elrendelhet. Műtéti kockázat alapján a betegek 5 ASA-csoportba sorolhatók. Adott esetben az aneszteziológus javaslatot tehet a műtét elhalasztására, a műtét típusának megváltoztatására is.
Irod.: Papp Zoltán: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve. Semmelweis Kiadó, 2017.
[1] A műtét nem lehet veszélyesebb, mint maga a betegség.
