A kötődés kialakulása
Kötődés. Amikor kimondjuk ezt a szót, minden ember gondol valakire vagy valamire. Annak ellenére, hogy a kötődésnek számos fajtája van, a világ összes pontján azonos érzelmet vált ki. Kötődhetünk emberekhez, állatokhoz, bármilyen számunkra fontos élőlényhez vagy akár tárgyhoz.
A kötődés kutatásával számos pszichológus foglalkozott és megannyi kísérletet végeztek, ide tartoznak például Harley Harlow majomkísérletei is. Harlow megvizsgálta, hogy vajon egy drótból és fából készített pótanyát (drótanya), vagy egy kendővel borított anya-figurát (szőranyát) részesítenek a kölykök előnyben. Ehhez a kísérlethez a kölyköket kétféleképpen osztotta be az anyákhoz: az egyik helyzetben a drótanya tartott egy táplálékot tartalmazó cumisüveget, és a szőranya nem tartott semmit, a másik helyzetben a szőranyánál volt a cumisüveg, és a drótanyánál semmi. A makákókölykök túlnyomórészt a szőranyán töltötték az idejüket, még akkor is, amikor a drótanyánál volt a táplálék, ebben az esetben a kölykök csak a táplálkozás idejére mentek át a drótanyához. Ez arra enged következtetni, hogy az anya-gyermek kapcsolat messze túlmutat a táplálás kérdéskörén. René Spitz árvaházi csecsemőkkel végzett vizsgálatai során, a fizikai szükségletük tökéletes kielégítése ellenére sok csecsemő meghalt az érzelmi igényeik elhanyagolása miatt.
A kötődés, kialakulása során több szakaszon megy keresztül: az első az imprinting, majd ezt követi a korai kötődés és végül a ragaszkodás. Az imprinting a megszületést követő 24-36 óra alatt alakul ki, melynek létrejöttében lényeges szerepet játszanak a fizikai kontaktusok, ilyenek például a taktilis (tapintásos) és olfaktoros (szaglásos) ingerek. Klinikánknak fontos, hogy ebben segítséget nyújtson, ezért már közvetlenül az újszülött világra jötte után biztosítjuk a korai bőrkontaktust az anyával (bőr-bőr) és az apával (szőr-bőr), valamint az aranyórának is nagy jelentőséget szentelünk. Az aranyóra(órák) alatt az újszülöttet az anya mellett hagyjuk amíg csak lehet, nem különítjük el őket egymástól, még a fürdetéssel is várunk. Ezután családi szobáinkban, rooming-in rendszerben helyezzük el a családokat, így segítjük őket abban, hogy egyéb zavaró tényezők nélkül figyelhessék gyermekük jelzéseit, és igény szerint táplálhassák őket, amivel elősegítjük a válaszkész gondoskodást.
A korai kötődés az első 7-8 hónap során folyamatosan formálódik. Kialakulása során meghatározó, hogy a gondozó hogyan viselkedik, milyen hozzáállást tanúsít gyermeke iránt. Bowlby szerint ahhoz, hogy mentális egészségben nőjön fel valaki, gyerekkorában tapasztalnia kell a meleg, intim és folyamatos kapcsolatot az édesanyjával (vagy az állandó gondozójával) amelyik mindkettőjük számára kielégítő és örömteli. Mindezt a melegséget segíti kialakítani a testközelség, és a szoptatás táplálkozási funkción túlmutató hatása, amit komfort szopizásnak nevezünk.
Vannak úgynevezett kötődési viselkedések, amelyek hatással vannak az anyára és a babára egyaránt. Az anya úgy tud közel kerülni gyermekéhez, hogy nyit felé és figyeli jelzéseit, ami által az anya kompetencia érzése (vagyis hogy elég jó anyának érzi magát) nő, a baba pedig megtanulja, hogy a jelzései megbízhatóak és megfelelő/adekvát válasz érkezik rájuk. Lehetnek teljesen egyedi kötődési viselkedések, melyeket egyes anya-baba párosok alakítanak ki maguk között, ezzel is még szorosabbá téve a köztük lévő kapcsolatot.
Nagyon fontos, hogy a babák és a mamák jól érezzék magukat egymás társaságában, mert a kölcsönösség még inkább meghatározza a kötődés biztonságát.
A korai kötődés talaján alakul ki a ragaszkodás, ami azt jelenti, hogy a gyermek számára lesznek olyan személyek, akikhez szorosabban fog kötődni, mint például az édesanyja. Amikor a gyermek eléri a 8 hónapos életkort, mindig gondozója közelében szeretne lenni, leginkább az ő társaságát keresi, és ha egy kicsit is eltávolodik, a gyermek rögtön zaklatottá válik. Mary Ainsworth Idegen Helyzet Tesztjében (SST=Strange Situation Test) ezt a viselkedést nevezi biztos kötődésnek, továbbá megkülönböztet másik három fajta kötődés típust.
Ilyen a bizonytalan ambivalens, amikor a gyermekek nem igazán távolodnak el az anyukájuktól, folyamatosan keresik a közelségüket, amint nem látják őt pánikba esnek, és még a visszajövetelük után sem lehet megnyugtatni őket. A bizonytalan elkerülő kötődés során a gyermekek nem keresik a kapcsolatot az édesanyjukkal, magabiztosnak tűnnek és ugyanolyan barátságosan viselkednek idegenekkel, mint a mamájukkal. Az anya távolléte alatt nem mutatják bizonytalanságukat, amint visszajön nem rohannak oda hozzá, nem nyugtatja meg őket a jelenléte. A dezorganizált viselkedés szerencsére kevés csecsemőre jellemző. Ezek a babák egy éves korukra már általában érzelmileg súlyosan sérültek, édesanyjuknál valamilyen mentális probléma lehet, mint például depresszió, ezért gyakran elérhetetlenek gyermekük számára mind lelkileg, mind fizikálisan. Ezeknek a babáknak a viselkedése kiszámíthatatlan, nem játszanak, gyakran hisztérikus rohamuk van és láthatóan nem érzik jól magukat a bőrükben.
A kötődés mindenképpen létrejön, megléte nem attól függ, hogy az anyával kapcsolatban pozitív vagy negatív tapasztalatai vannak a gyereknek. A fókusz mindig a kötődés minőségén van. A kötődés minőségének formálására számtalan módszer van, az ilyen technikák egyike a babamasszázs. A csecsemőmasszázs segíti a babákat abban, hogy biztosabban tudjanak kötődni az anyához és az apához egyaránt. A masszázs hatásai ugyanazokon a szinteken érvényesülnek, amelyek a kötődést is biztosítják, tehát az érintés, a szemkontaktus, az illatok, a hangok, a beszéd és még számos egyéb tényező.
A kötődés alapja a bizalom és ennek kialakulásában a közösen eltöltött idő bármilyen formája erőteljes szerepet játszik.
