Mit is értünk háborítatlan szülés alatt?

Sokan úgy gondolják, a háborítatlan szülés az otthon szüléssel egyenlő, pedig erről szó sincsen, sőt: valójában kórházi körülményekre értendő a kifejezés.

A fogalom meghatározása Frederic Leboyer nevéhez fűződik. E szerint a szülést követően a babát az anya hasára tesszük és várunk a köldökzsinór elvágásával, míg a pulzáció meg nem szűnik. Nem fürdetjük meg az újszülöttet, hiszen az értékes magzatmáz védelmezi a kisbaba bőrét és fontos szerepet tölt be az úgynevezett primer bőrkolonizációban is. Mindig figyelünk az újszülött gyengéd érintésére, ez kiemelt jelentőséggel bír. A szülés alatt nem alkalmazunk rutinszerű gátmetszést, nem kötünk be fájáserősítő infúziót, hanem türelemmel, gátvédelemben vezetjük a szülést. Próbálunk csendes, meleg, lehetőleg nem túl világos, kicsit „anyaméhszerű” miliőt teremteni az újszülött érkezéséhez.

Sokan azt hiszik,

hogy a háborítatlan szülés egyenlő az otthon szüléssel, pedig valójában ez a kifejezés kórházi körülményekre értendő. A fogalom – melynek meghatározása Frederic Leboyer nevéhez fűződik – azt takarja, hogy a baba a szülést követően édesanyja hasára kerül, a köldökzsinórt pedig csak a pulzáció megszűnése után vágják el. A szüléshez csendes, meleg, nem túl világos, „anyaméhszerű” környezetet igyekeznek teremteni, továbbá nincsen rutinszerű gátmetszés, sem fájáserősítő infúzió. Érkezése után nem fürdetik meg az újszülöttet, hiszen az értékes magzatmáz számos jótékony hatással bír, emellett kiemelt figyelmet fordítanak a baba gyengéd érintésére.

Úgy tapasztalom, a szülészeti gyakorlatba túlságosan beépült a rutinszerű gátmetszés és az oxytocinos fájáserősítés, a szülés túlzott „siettetése”. Érdemes figyelembe venni, hogy nincsen két egyforma ember, így két egyforma kismama és szülés sem: nem kell mindenkinek ugyanolyan ütemben világra hozni a gyermekét, ameddig az anya és a baba is jól vannak, nincs miért beavatkozni a szülés folyamatába, a „gátvédelem” szó pedig tulajdonképpen ebben a helyzetben a türelem szinonimája.

Türelem az anyuka, az orvos és a szülésznő részéről: ha hagyjuk a saját ütemében születni, akkor van rá esély, hogy kíméletesen, centiről centire a baba feje tágítsa ki lassan a gátat, így elkerülhetjük a – sokszor igencsak durva – gátmetszést.

Az oxytocinos fájáserősítésnek

fontos szerepe van, ha a szülés nem halad a megfelelő tempóban, de mindez nagyon szubjektív. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni sajátosságokat, gyakran az is elég az összehúzódások beindulásához, ha változtatunk a testhelyzeten, ha hagyjuk, hogy a kismama egyen vagy igyon valamit, esetleg elmenjen zuhanyozni. Egyre több tudományos cikk tér ki a szülés alatt alkalmazott túlzott mennyiségű oxytocin káros hatásaira, melyek összefüggésben állhatnak a gyermekkorban jelentkező hormonproblémákkal, okozhatnak emésztési zavarokat vagy lánygyermekeknél a petefészekre is káros hatást gyakorolhatnak. Klinikánkon természetesen kiemelten figyelünk az egyéni igényekre és a kismamák, kisbabák egészsége és biztonsága számunkra az első.

A mai felgyorsult, rohanó világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni a jelen pillanatairól és mindig a következő feladatra koncentrálunk. Gyakran hatja át ez a sietség a szülőszobát is: az anyuka – érthető okokból – szeretne minél előbb „túlesni” a fájdalmakon, az apuka közben lezavar pár tárgyalást, az orvos már menne tovább a rendelésére, pedig az „itt és most” élményt a szülőszobán kell és lehet igazán megélni. Úgy gondolom, hogy aki „fejben” nem érkezik meg a szülőszobára, annak sokkal küzdelmesebb lesz a szülés, viszont ha megvan a megfelelő ritmus, a meghitt hangulat, a belső béke, akkor ez az élmény lesz a világon a legcsodálatosabb dolog – szülőknek és babáknak, orvosoknak és szülésznőknek egyaránt.

X