Gyógyítható-e minden esetben a vizeletcsepegés, súlyosabb esetben elfolyás?
(A nemzetközi terminológia az akaratlan vizeletvesztés minden formáját és mértékét inkontinenciának definiálja.)
Milyen formái léteznek? Mik a kiváltó okok és hogyan lehet ezen okokat igazolni? Az okok ismerete befolyásolhatja-e a kezelési stratégiát? Melyek az új kezelési módok, illetve ezek elérhetőek-e hazánkban?
A Maternity Magánklinikán dolgozó szakemberek felkészültsége, napi gyakorlata biztosítja a legkorszerűbb szemléletet a kivizsgálás és a kezelés terén egyaránt. A fenti kérdések megválaszolásában dr. Domján Zsolt urológus főorvost hívtuk segítségül, aki a női vizeletinkontinencia diagnosztikájával és terápiájával több mint két évtizede foglalkozik a mindennapi munkája során egyéb uro-gynecológiai tevékenysége mellett (hólyagsérvek és komplex hüvelyi előesések modern sebészeti kezelése, nőgyógyászati sipolyok kezelése stb.).
„A vizeletinkontinencia kezelésében az első és talán legnehezebb feladat a beteg számára, hogy leküzdje gátlásait, és a problémájával a megfelelő szakemberhez forduljon. Ezek után a beteg teljes körű kivizsgálása és kezelése már a témában jártas orvosok és szakdolgozók felelőssége. Ma már nem elfogadható a régebben általánosnak tartott eljárás, miszerint a gyógyszeres kezelés antibiotikumos kezelést jelent, a sebészeti módszer pedig a leggyakrabban alkalmazott hüvelyfali plasztikát. A nemzetközi irányelvek a korszerű diagnosztikai és terápiás módszerek alkalmazásával és bevezetésével, a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveinek megfelelően (evidenciaszintek) pontosan meghatározzák a kivizsgálás és kezelés elveit, a követendő gyakorlatot. Az ettől való eltérés nemcsak a beteg kezelését vállaló orvos szakmai kompetenciáját kérdőjelezi meg, de orvosetikai kérdéseket is felvet, amennyiben a beteg nem jut el a megfelelő szakemberhez, hogy problémái az elérhető legmagasabb szakami színvonalon és eredményességgel kerüljenek megoldásra.
A vizeletinkontinencia három fő típusa a beteg panaszai alapján egy gondos kórelőzmény felvétele után viszonylag könnyen elkülöníthető:
- Terheléses (stressz-) inkontinencia. Nemzetközi rövidítése SUI (stress urinary incontinence). Ebben az esetben a stressz nem a beteg lelkiállapotára utal, hanem a fizikai terhelésre, amikor bármely okból kifejtett hasprésre (emelés, köhögés, tüsszentés, fizikai aktivitás) akaratlan vizeletvesztés következik be. Ebben az esetben a húgyhólyag nyaki részének, illetve a húgycsőnek a szalagos felfüggesztése elégtelen, de létrejöttében a gátizom izom- és kötőszöveti károsodása is szerepet játszik. Az állapot kialakulásában a szülési traumák és menopauza okozta eltérések egyaránt felelősek lehetnek.
- Késztetéses inkontinencia. Nemzetközi rövidítése UUI (urge urinary incontinence). A beteg panaszait a sürgető vizelési inger okozza, aminek következtében a vizelés folyamata akaratlanul elindul. Az állapotnak több oka lehet, aminek tisztázása nélkül semminemű kezelés nem indítható, ráadásul komoly betegségek maradhatnak felfedezés nélkül. A tartós egészségkárosodás és a komolyabb következmények elkerülése céljából komplett urológiai kivizsgálás szükséges.
- Kevert inkontinencia. Nemzetközi rövidítése MUI (mixed urinary incontinence). A fenti két forma együttes előfordulását jelenti. Az okok tisztázását követően a domináló komponenseknek megfelelően (terheléses vagy késztetéses) tervezzük a kezelést.
A stresszinkontinencia kivizsgálása és kezelése
A kivizsgálásban a beteg részletes kikérdezése, fizikális vizsgálata (hüvelybemenet nyugalomban és hasprésre), a stresszteszt (hasprésre történő vizeletvesztés észlelése), valamint a vizelést követő visszamaradó vizeletmennyiség ultrahangos felmérése tekinthetőek alapvizsgálatnak. Amennyiben vizelési probléma nem merül fel, a kezelés elkezdéséhez egyéb, speciális vizsgálatok nem szükségesek. A kezelésnél a nemzetközi irányelvek kezdetben a nem sebészeti (ún. konzervatív) kezeléseket javasolják: medencefenéki torna (biofeedback alkalmazásával), elektrostimulációs kezelések. Ezek hatástalansága esetén sebészi megoldás jön szóba, ami manapság a korszerű szalagműtéteket jelenti. Ezek során a hüvely felől polipropilén alapanyagú, szövetbarát szalagokat helyezünk a húgycső alá, amit a comb belső felszíne felé (TOT) vagy a hasfal felé vezetünk ki (TVT). Mindkét beavatkozás középtávú sikeressége hasonló (80-90%), hosszabb távon a hasfal felé történt szalagkivezetés jobb eredményt mutat. Klinikánkon a legmodernebb szalagok behelyezését végezzük, aminek a műtét utáni mellékhatásai enyhébbek (szenzibilis szalagok), valamint a feszességük is állítható a műtét után néhány napig, ami az optimális eredmény (jó vizelési sebesség és ugyanakkor maximális szárazság) eléréséhez nyújt előnyt.
Komplex esetekben (vizelési problémák, hüvelyi sérvek) kivizsgálásában speciális módszerek, mint az uroflowmetria, szükség esetén az urodynamikai vizsgálat és a medencefenéki UH-vizsgálatok indokoltak lehetnek. A hólyagsérvvel előforduló inkontinencia kezelése nehéz feladat elé állítja a beteget és az orvost egyaránt. A korábban alkalmazott hüvely felől beültetett hálók használata a súlyos mellékhatások miatt visszaszorult, az inkontinencia bizonyos formáiban eredménytelen volt. A klinikánkon alkalmazott laparoszkópos hólyagsérvműtét kiegészítve egy külön ülésben történő állítható szalagplasztikával a legjobb eredménnyel járó és legkorszerűbb megoldást nyújtja.
A több száz műtét elvégzésével kapcsolatos eredmények, valamint az operált betegek elégedettsége jelenti a garanciát a klinikán folyó magas szintű inkontinenciasebészeti tevékenységeknek.
A késztetéses (urge) inkontinencia kivizsgálása és kezelése
A kórkép okának urológiai kivizsgálása kulcsfontosságú, mivel a gyakori vizelési ingert, az inger okozta erős késztetést és vizeletvesztést több betegség is okozhatja. A leggyakoribb és legbanálisabb ok a húgyúti fertőzés, ami a vizelet vizsgálatával könnyen igazolható. A hosszan tartó vagy visszatérő hólyaghurut kezelése speciális urológiai feladat, mint ahogy a többi, szóba jövő kórkép kizárása is. A háttérben előforduló hólyagdaganat, húgyúti kövesség vagy a vizelési nehézség okozta vizelet-visszamaradás (hólyagretenció) igazolása vagy kizárása elengedhetetlen a súlyos következmények elkerülése végett. Amennyiben a fenti okok kizárhatóak, a hiperaktív hólyagműködés tünetegyüttese véleményezhető. Ilyenkor a kiváltó ok nem minden esetben igazolható, de előfordulhat a hólyagizomzat akaratlan összehúzódási hajlama (destrusor instabilitas) vagy az újabban egyre gyakrabban feltételezett fájdalmas hólyag szindróma (más néven interstitialis cystitis) a háttérben. A felsorolt kórképek gyógyszeres kezelése nem mindig egyszerű, sok esetben hosszan tartó. Amennyiben egyik ok sem feltételezhető a tünetek mögött, akkor a viselkedésterápia, különböző konzervatív kezelési módok (gátizomtorna), elektrostimulációs kezelések (pl. nervus tibialis ingerlés-TENS) jöhetnek szóba. A modern gyógyszeres kezelés még a nem tisztázható panaszok esetén is segíthet a betegeknek, a tünetek enyhítésével visszanyerhető a korábbi aktivitás és társasági élet. Ezen inkontinencia-forma előfordulásakor tehát legfontosabb a súlyos betegségek (daganatok, kövesség) kizárása, valamint lehetőség szerint a kiváltó ok alapján a célzott kezelés alkalmazása.”
A Maternity Magánklinikán az inkontinencia kezelésében a teljes műtéti repertoár elérhető, ami a kivizsgáláshoz és kezeléshez szükséges széles körű tapasztalattal társul. Orvosaink rendszeresen részt vesznek a témával foglalkozó hazai és külföldi kurzusokon, a legmodernebb és legeredményesebb kezelési módszerekkel közel 100%-ban tudunk segíteni betegeinken. Kérjük, forduljon hozzánk bizalommal vizeletinkontinens panaszaival, amivel ma már nem szükséges együtt élnie!
Időpontfoglalás: +36 1 213 42 22
www.maternity.hu/idopontfoglalas
