Nemzetközi férfinap
Soltész Krisztina
Klinikai szakpszichológus
Maternity Stúdió
Telefon: +36 1 213 4221
E-mail: studio@maternity.hu
A Nemzetközi Férfinap, november 19-e alkalmából Soltész Krisztina pszichológusunk cikkét ajánljuk figyelmükbe a férfiak testi és lelki egészségét veszélyeztető tényezőkről és a megelőzés lehetőségeiről.
A férfiak egészségéről
November 19-én tartják a Nemzetközi Férfinapot, melynek a célja, hogy felhívja a figyelmet a férfiak egészségére, elért eredményeikre, a családban, a gyereknevelésben, a közösségekben betöltött nélkülözhetetlen szerepükre, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Mindezekre természetesen nem csak ezen a napon érdemes odafigyelnünk. Hazánkban 2009 óta hivatalos a Nemzetközi Férfinap.
A férfiak helyzete, szerepe nagyon megváltozott az utóbbi években, akárcsak a nőké. Nekik is sok dologban kell helytállniuk, elvárjuk tőlük, hogy ne csupán a kenyérkereső szerepét töltsék be, hanem legyenek kiváló apák, jó társak, fantasztikus szeretők és a mindennapi házimunkából is vegyék ki részüket. Fontos felhívni a társadalom figyelmét arra, hogyan érinti ez az erőteljes és sokféle elvárás a testi-lelki egészségüket és ezen keresztül a családok életét.
A stressz közvetlenül és közvetetten is befolyásolja az egészséget.
Közvetlen hatása káros fiziológiai változásokat okozhat a szervezetben. Közvetetten pedig olyan nem megfelelő stresszkezelő magatartásokhoz vezethet, mint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy a kóros étkezési szokások. Ezekkel a viselkedésformákkal a tartós negatív érzéseinket próbáljuk csökkenteni. Ez rövid távon lehet hogy sikerül is, de nagy ára van: hosszú távon veszélyeztetik az egészségi állapotunkat.
A világ minden táján megfigyelték, hogy az elmúlt 100 év alatt az ötödére csökkent a férfiak ivarsejtjeinek száma, és a meglévő mennyiségben is kevesebb az életképes, megtermékenyítésre alkalmas sejt. A változásért részben civilizációs szokásaink felelősek: a túlhajszoltság, a fizikai aktivitás hiánya, a rendszertelen és egészségtelen táplálkozás mind-mind rossz irányba befolyásolja a nemzőképességet.
Több tanulmány szerint a munkahelyi stressz meghatározóbb veszélyeztető tényező
a férfiak egészsége szempontjából a nőkéhez képest. Nagyobb eséllyel jellemzi őket rossz mentális egészségi állapot, ha magas követelmények vannak a munkahelyükön, de akkor is, ha nem észlelnek társas támogatást. A 40-69 éves férfiak halálozási aránya ma Magyarországon még mindig rendkívül magas. Az alacsony munkahelyi kontroll érzése, a bizonytalanság, az alacsony jövedelem a férfiak között magasabb halálozási arányokkal jár együtt, mint a nőknél. A biztos munkahely hiánya a korai halálozás legjelentősebb kockázati tényezője náluk, az öngyilkosság pedig világszerte magasabb mint a nőké.
A férfiak ritkábban kérnek segítséget, nehezebben szánják rá magukat, hogy orvoshoz forduljanak. E mögött hatalmas szerepe lehet annak a gyerekkortól belénk nevelt nézetnek is, mely szerint „egy fiú nem sír”, „nem beszél a problémáiról, hanem egyedül megoldja őket”. A lelki betegségeket, a depressziót övező titkolózás és megbélyegzés hátráltatja, olykor lehetetlenné teszi a felismerést és a segítségkérést a beteg és a környezet számára egyaránt. Az alkoholizmus és az öngyilkosságok mögött nagyon gyakran a kezeletlen depresszió áll, mely a férfiaknál másfajta tünetekben is megnyilvánulhat, mint a nőknél, ezért nehezebb a felismerése:
gyakrabban előfordulhat náluk ingerlékenység, dühkitörés, agresszív viselkedés, csökkent önértékelés, szenvedélybetegségek.
Egy nehéz élethelyzettel, problémával való szembesülés
mindig együtt jár bizonyos mértékű rosszkedvvel, csalódottsággal. Sok férfi képtelen átérezni szomorúságát, sőt elutasítja azt (hiszen ez volt vele szemben az elvárás gyerekkorától kezdve), így ez az érzelem kerülő úton, harag formájában jut a felszínre. Az „erősnek kell lenni” elvárása ördögi kört indíthat el: minél erősebbnek mutatjuk magunkat miközben támogatásra lenne szükségünk, annál inkább szorongani fogunk, ami fokozza a stresszt, a konfliktusokat és a probléma súlyosságát.
Életbevágóan fontos lenne ezért a fiúkat és férfiakat arra ösztönözni, hogy beszéljenek érzéseikről, gondjaikról. Elengedhetetlen, hogy ehhez biztonságos, elfogadó közeget teremtsünk, a gyerekeket pedig megtanítsuk az érzések kifejezésének lehetőségére és megfelelő formáira.
Érzéseinkről, gondjainkról nyíltan beszélni nem a gyengeség jele, épp ellenkezőleg, a bátor, felelősségteljes felvállalásé, ami beindíthat egy pozitív kört. A társas támogatás, a „nem vagyok egyedül ebben a helyzetben” megélése jótékonyan hat vissza egészségünkre, önbizalmunkra, családi kapcsolatainkra is, hiszen családtagjaink is szenvednek attól, ha nem tudnak segíteni nekünk. Ez a támogatás időnként életmentő is lehet. Gyermekeink számára pedig példát mutathatunk ezzel: ha problémával szembesülnek, ők is elmondhatják mit élnek át, és meghallgatásra találnak nálunk.
