Cervix carcinoma – A méhnyakrákról
Dr. Belics Zorán PhD
Szülész-nőgyógyász szakorvos, szakmai vezető, ultrahang specialista
A női nemi szervek harmadik leggyakoribb rosszindulatú megbetegedése a méhnyakrák, amely leggyakrabban 30 és 60 éves korosztályt érinti, azonban a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a veszélyeztetett életkor az egyre fiatalabb korosztály felé tolódik el. Magyarországon évente csaknem félezer nő hal meg e súlyos megbetegedésben. Mindez azért tragikus, mert a méhnyakrák elburjánzása megelőzhető, a betegség idejében felismerve meggyógyítható. A megelőzésben jelenlegi tudásunk szerint nagy szerepe van a HPV elleni védőoltásnak, tekintettel arra, hogy a méhnyakrák 99,7%-ban a HPV vírus kimutatható. Természetesen az oltás nem helyettesíti a rendszeres méhnyakrákszűrést, amellyel a betegség idejekorán felismerhető és jó eséllyel gyógyítható, hiszen az un. 0. stádiumban felfedezett méhnyakrák túlélési aránya a kezelés után csaknem 100%.
A méhnyakrák szűrése szempontjából a legfontosabb a rendszeres, évente végzett nőgyógyászati illetve citológiai, valamint kolposzkópos vizsgálat, amelynek kezdetének ajánlott időpontja a 18. életév vagy a nemi élet megkezdésének ideje. A vizsgálatok célszerűségével kapcsolatban nincs megállapított felső korhatár.
A méhnyakrákszűrés menetének lényege
hogy a hüvely fájdalmatlan feltárásával lehetőség nyílik a hüvelyfalak és a méhszáj nagyítóval történő vizsgálatára, az ún. kolposzkópos vizsgálat elvégzésére, amely segítségével az azokon lévő esetleges kóros elváltozások felismerhetőek, vizsgálhatóak. Olyan hámelváltozások is felismerhetők, amelyek szabad szemmel nem láthatók, illetve a látott elváltozás súlyossága jól megítélhető. A citológiai (Papanicolaou)-vizsgálat céljából, szintén fájdalommentesen, anyagminta vétel történik a méhszáj felszínéről és a méhnyakról. A minta mikroszkópos vizsgálata fertőzések, gyulladás és daganat kimutatására alkalmas. Hazánkban a
méhnyakrákszűrés alkalmával HPV-vizsgálatot automatikusan nem végeznek, de erre természetesen kérésre, vagy indokolt esetben lehetőség van.
A levett citológiai minta kenet formájában citológiai laboratóriumba kerül mikroszkópos vizsgálat céljából. A leleten régebben a Papanicolaou-skála (P1-2 normál, P3 bizonytalan, P4-P5 rákmegelőző, rákos állapot), újabban a Bethesda-klasszifikáció (ASCUS bizonytalan, LSIL alacsony fokú és HSIL magas fokú hámeltérés) jelölései találhatóak.
Az esetek kb. 5-10%-ában fordul elő kóros eredmény, amely azonban a legtöbb esetben nem daganatot, hanem gyulladást vagy spontán gyógyuló elváltozást jelez.
Bizonytalan lelet esetén
(pl. ASCUS, P3), LSIL illetve HPV-gyanú esetében HPV-vizsgálat elvégzése célszerű, negatív eredmény esetén nagy valószínűséggel kizárható a rákmegelőző elváltozás jelenléte, műtéti beavatkozásra nincs feltétlenül szükség, hanem szoros (3-6 havonta történő) nyomonkövetés javasolt. Fontos kiemelni, hogy az önmagában pozitív HPV-lelet esetén, amennyiben kolposzkópos vagy citológiai eltérés nincs, műtét vagy egyéb beavatkozás nem indokolt. Önmagában a HPV-pozitív lelet annyit jelent, hogy gyakrabban célszerű elvégezni a szűrővizsgálatot és a HPV-vizsgálatot célszerű megismételni. Mindezek mellett, figyelembe véve, hogy a citológiai vizsgálat hatékonyságát több tényező is befolyásolhatja, felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a citológiai vizsgálat minél megbízhatóbb legyen? Ezek közül a legfontosabbak, hogy: ne a menstruáció idejére kérjen előjegyzést, ne éljen házaséletet a vizsgálat előtti 48 órában, ne végezzen hüvelyöblítést a vizsgálat előtti 48 órában, illetve ne használjon tampont, fogamzásgátló habot, zselét, hüvelykrémet vagy más hüvelyi gyógyszert a vizsgálat előtti 48 órában.
Kóros citológiai és/vagy kolposzkópos lelet esetén
hazánkban a méhnyak kúpkimetszésének (conisatio) végzése javasolt, amely eljárás célja a méhnyak daganatos, illetve daganatmegelőző, valamint egyes nem daganatos betegségeinek (pl. krónikus gyulladás) hüvelyen keresztül történő műtéti gyógyítása, ami a méhnyak szöveteinek részleges eltávolításával, az eltávolított szövet szövettani vizsgálatával jár. A műtét egyben diagnosztikus és terápiás célt szolgál, hiszen az eltávolított szövet szövettani vizsgálatával az elváltozás pontosan diagnosztizálható, másrészt a kóros terület eltávolításával, amennyiben az az épben történik, a betegség kezelése is megtörténik.
Összefoglalva elmondható, hogy a méhyakrák szűrésének szempontjából rendkívül fontos a rendszeres, évente történő szűrővizsgálat elvégzése, gyanús esetekben HPV-vizsgálattal kiegészítve. Az idejekorán kiszűrt kóros esetben az adekvát kezelés teljes gyógyulást eredményez. A HPV elsődleges megelőzése szempontjából nagy jelentőséggel bír a HPV elleni védőoltás széles körű alkalmazása, azonban a védőoltás nem mentesít a rendszeres szűrővizsgálat elvégzése alól.
