Scroll Top

Fogamzásgátlók és daganatkockázat

fogamzásgátlók és daganatkockázat

Dr. Lintner Balázs

Dr. Lintner Balázs

Szülész-nőgyógyász szakorvos

A fogamzásgátlók használata az egész világon széles körben elterjedt és a mai napig is elsősorban a hormontartalmú készítményeket részesítik előnyben. Különbségek mutatkoznak a fogamzásgátlók összetételében – tartalmazhatnak kombináltan ösztrogént és gesztagént, esetleg csak az utóbbit –, illetve abban is, hogy milyen módon jutnak be a szervezetbe. A szájon át szedhető fogamzásgátlók messze a legszélesebb körben elterjedtek, első változatukat 1960-ban vezették be. Ezek még nagyobb dózisban tartalmaztak ösztrogént és jelentős mértékben emelték a tromboembóliás és artériás szövődmények előfordulását, melyet később az említett hormon csökkentésével és az újabb generációs gesztagén-készítmények megjelenésével sikerült mérsékelni. Ugyanakkor későbbi tanulmányokból kiderült, hogy az ún. harmadik generációs gesztagének (drospirenon, gestoden, desogestrel) trombózisnövelő kockázata kétszerese a második generációsokénak (levonorgestrel), mindezek ellenére az ezeket tartalmazó újabb készítmények sem jelentenek nagyobb rizikót a trombózis szempontjából, különösen akkor, ha a terhesség alatti, ennél jóval gyakoribb előfordulásával hasonlítjuk össze.

A hormonális fogamzásgátlók alapvetően három támadásponton hatnak, amelyekért a gesztagének felelősek:

  • sűrűbbé válik a cervicalis mucus, mechanikus barriert képezve,
  • szupprimálják az ovulációt, a középidős FSH és LH hormonok csúcsának gátolásával,
  • elvékonyítják az endometriumot, amely így nem válik alkalmassá az implantációra.

Természetesen az ösztrogén is hozzájárul az ovuláció gátolásához és akadályozza az endometrium leválását, ami csökkenti az irreguláris vérzések előfordulását, amely a csak gesztagént tartalmazó fogamzásgátlók esetében jellemző mellékhatásprofil lehet.

Az orális fogamzásgátlók használata során felmerülő, mindenki által jól ismert veszély a tromboembóliás események előfordulásának megnövekedése, illetve a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának gyakoribb előfordulása. Azt a tényt kevesebben ismerik, hogy a nemdohányzó nők körében a tromboembóliás szövődmények kialakulásának esélye így sem haladja meg a 20 – 30/ 100 000 lakos arányt, amely semmiképpen nem nevezhető magasnak, ahogyan a kardiovaszkuláris megbetegedések száma sem emelkedett jelentős mértékben.

A hormonális fogamzásgátlókkal kapcsolatban kevésbé lehet tudni arról, hogy használatuk során változik-e a daganatok kialakulásának esélye – jelen cikk célja ezek kockázatfokozó- vagy csökkentő szerepének bemutatása.

A fogamzásgátlók és a daganatok kapcsolatát vizsgáló tanulmányokat számos tényező nehezíti: a daganatok előfordulásának csúcsa általában idősebb életkorban van, távol a fogamzásgátló szedésének elkezdésétől vagy abbahagyásától, emellett egy nő élete során számos különböző típusú fogamzásgátló készítményt használ, másrészről sokféle olyan zavaró faktor is hat, mint például a terhességek száma, a szoptatás, az első terhesség idején az anya életkora, a szexuális partnerek száma, valamint a fogamzásgátlók eltérő összetétele is.

Emlődaganat

Az emlődaganat világszerte a leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében. Kísérleti adatok bizonyítják, hogy az ösztrogéneknek szerepük van a tumorok kifejlődésében és növekedésben.

A kihordott terhesség olyan irányú változásokat indít az emlőszövetekben, amelyek védőhatást jelentenek a karcinogén anyagokkal szemben.

Számos tanulmány vizsgálta az emlődaganat kialakulásának kockázatát, de egyiknek sem sikerült igazán szoros kapcsolatot találnia a fogamzásgátlók tekintetében. Egy oxfordi metaanalízis kisfokú rizikóemelkedést tudott bizonyítani, amely 10 év szüneteltetést követően megszűnt.

Számos – többezer nő részvételével végzett – tanulmány jelent meg és bizonyította a kockázatnövekedés csekély voltát vagy annak hiányát. A The Women’s Lifestyle and Health tanulmány a több mint 5 éven át fogamzásgátló tablettát használók körében emelkedett rizikót talált (ebben 103 027 nőt vizsgáltak). A gyógyszert felíró orvosnak fontos tudni azokról a specifikus, nőket érintő elváltozásokról is, amelyek egyébként is növelik az emlődaganat kialakulási valószínűségét, és amelyek esetében fogamzásgátló szedése tovább módosíthatja a kockázatot. Benignus emlőbetegségek (pl. fibroadenóma, fibrocisztás elváltozás) esetében a fogamzásgátlók szedése csökkenti ezen elváltozások előfordulási gyakoriságát. Abban az esetben viszont, ha a benignus emlőbetegségek atípiát is mutatnak, a tablettaszedés ezt a protektív hatást nem fejti ki, sőt, egyes esetekben még növeli is a rizikót.

Maternity emlőultrahang

A családban előforduló emlődaganat esetében vitatott, hogy ajánlható-e fogamzásgátló tabletta használata, ahogyan nem egyértelműen lehet válaszolni arra sem, hogy a BRCA1/2-mutációt hordozók számára javasolható-e.

Összefoglalva elmondható, hogy a vizsgálatok többsége nem mutatott meggyőző rizikóemelkedést az emlőtumorokra vonatkozóan a fogamzásgátlót használók körében. Azon esetekben, ahol ez mégis felmerült, a hatás az abbahagyást követően eltűnt. A legfontosabb rizikófaktort a terhesség kihordása előtti életszakaszban történő hosszú használat jelenti, mert ekkor a hormonok kevésbé differenciált emlőszöveten fejthetik ki hatásukat.

Petefészek-daganat

Számos lehetséges mechanizmust feltételeznek a petefészek-daganatok kialakulásának hátterében, ezek mindegyikére hatással vannak a hormonális fogamzásgátlók. A legrégebbi hipotézis szerint az ovuláció során a petefészek felszínén ismételten hámsérülések alakulnak ki. Az ovuláció gátlása magyarázhatja a fogamzásgátlók védő szerepét, akárcsak a terhesség és a szoptatás is.

A fogamzásgátlók petefészek-daganatok kockázatát csökkentő hatását már a hetvenes évektől vizsgálták. A legnagyobb metaanalaízist 2008-ban publikálták, több mint 23 000 esetet és 87 000 kontrollt analizálva. Ennek során minden tanulmány szignifikáns rizikócsökkentő hatást mutatott ki. Többek között arra a megállapodásra jutottak, hogy minden 5 év használat 20%-kal csökkenti a petefészek-daganat kialakulásának esélyét.

A petefészek-daganatok előfordulása az életkorral növekszik és valahol 70 év körül éri el a csúcsát. Úgy tűnik, a fogamzásgátló szedésének hossza összefüggést mutat a védőhatás hosszával, amely hatás azonban az abbahagyást követően lassan eltűnik, így kérdéses, hogy posztmenopauzában egyáltalán megmarad-e.

Összefoglalva: a fogamzásgátlók használata a petefészek-daganatok kialakulásának valószínűségét csökkenti, amely hatás a használat idejével arányos. A csökkenés ugyan sokáig fennáll, de a posztmenopauza idejére feltehetőleg eltűnik.

Endometrium-daganat

Az endometrium-karcinóma esetében két típust különböztetünk meg: az I-es (ösztrogénfüggő, ide tartozik az összes eset 70-80 %-a) és a II-es (nem ösztrogénfüggő, a „maradék” 20%) típus.

Az ösztrogén stimulálja a sejtek osztódását, miközben a gesztagének blokkolják ezt a hatást. A fogamzásgátlók használata során szekréciós, atrófiás és egyéb szövettani változások mennek végbe, amelyek végső soron védenek az endometrium-daganat kialakulásával szemben.

Több tanulmány is bizonyította a fogamzásgátlók rizikócsökkentő hatását endometrium-karcinóma esetében, csaknem 50%-kal. A legtöbb vizsgálatban ez a hatás majdnem 20 évig tartott a tabletta szedésének abbahagyását követően is. Hosszabb ideig tartó használat hosszabb idejű védelmet nyújtott. A jótékony hatás független volt a tabletta típusától.

Méhnyakdaganat

Cervixdaganatok esetében jól ismert tény, hogy onkogén HPV-fertőzés és annak perzisztálása előzi meg a betegség kialakulását. Számos faktor ismert, amelyek befolyásolják a magas rizikójú HPV-fertőzést hordozó nők esetében a daganat kialakulásának valószínűségét, ilyen a fogamzásgátlás módja, a dohányzás, a szülések száma, a korábban szexuálisan átvihető betegségek (Chlamydia, herpes simplex vírus 2-es típusa). A valaha fogamzásgátlót szedett nők körében emelkedni látszik a cervikális rák előfordulásának aránya, különösen akkor, ha 5 évnél hosszabb ideig szedték. 5-9 évig szedőknél ez 2,5-szeres, 10 éven túl pedig 4-szeres kockázatot jelent a nem szedőkkel szemben.

Fogamzásgátlót szedők körében még jobban hangsúlyozni kell a szűrőprogram fontosságát és a HPV-vakcinációt serdülőkorban, amely a daganat-kialakulás esélyének jelentős csökkentésével a fogamzásgátló használatának ilyen irányú félelmét eloszlathatná.

Összefoglalva elmondható, hogy bár számos tanulmány vizsgálta a fogamzásgátlók daganatkockázatot befolyásoló hatását, de egyik esetben sem jutottak arra a konklúzióra, hogy általános daganatkeltő hatásuk lenne. A rendelkezésre álló eredmények sokszor egymásnak is ellentmondanak. Gyakran nem vettek figyelembe olyan tényezőket, mint az életvitel okozta kockázatnövekedés a daganatkialakulás tekintetében, ilyen a túlsúly, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, akiknél a fogamzásgátló okozta hatás és a daganatkockázat közötti összefüggés kevésbé pontosan megítélhető. Kevéssé vizsgált tényező a fogamzásgátló hormon alkalmazásának módja, illetve a használati ideje, valamint az egyes készítmények összetételét érintő különbségek.

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó cikkek

X