Meddőségről akkor beszélünk, ha rendszeres, fogamzásgátlástól mentes házasélet ellenére egy év alatt nem jön létre a terhesség. Statisztikák szerint ez az állapot a párok 15-20%-át érinti. A meddőség hátterében számos ok állhat, olykor több tényező is gátolja a terhesség létrejöttét. Ezeknek egy része könnyen felismerhető és kezelhető, előfordulhat azonban az is, hogy a pár egyik tagjánál sem fedezhető fel olyan zavar, amely felelőssé tehető a gyermekáldás elmaradásáért.
A terhesség létrejöttének feltételei
A nők termékenységének tetőpontján – húszas éveik közepe táján – 20% körüli az esélye annak, hogy egyetlen menstruációs ciklus alatt terhesség jöjjön létre. 30 éves kor tájékán ez az arány csökkenni kezd, és a folyamat 35 éves kor után tovább gyorsul. Jóllehet lassabb ütemben, de az életkor előrehaladtával a férfiak termékenysége is csökken.
A megtermékenyítéshez szükséges, hogy a nő a tüszőrepedés körüli időben legyen együtt partnerével. A tüszőrepedés során a petesejt kiszabadul a petefészekből és elindul a petevezetők felé. Ez körülbelül 14 nappal a havivérzés kezdete előtt következik be. A petesejt a kiszabadulása után 12-24 óráig termékenyíthető meg. A hímivarsejtek, amelyek akár 2-3 napig is életben maradnak a nő szervezetén belül, a méhnyakon keresztül a méhbe vándorolnak, ahonnan eljutnak a petevezetékbe. A megtermékenyülés akkor következik be, amikor a petesejt egy hímivarsejttel egyesül. A megtermékenyített petesejt osztódni kezd, és a petevezetéken keresztül a méhbe kerül, ahol megtapad, így indul fejlődésnek az új élet, amelyet ebben az időszakban ébrénynek neveznek. Meddőség esetén a fenti folyamat valahol zavart szenved.
Férfi eredetű meddőség okai
- Nemi úton terjedő betegségek, vagy Chlamydia-fertőzések
- Lázas és fertőző betegségek
- Az ivarszerveken végzett sebészeti beavatkozások pl. a leszállásban elmaradt here lehozatala a herezacskóba, lágyéksérvműtét, dülmirigyen (prosztatán) végzett műtét
- Az ondóvezeték károsodása – amely legtöbbször a művi meddővé tétel során alkalmazott lekötés következménye
- A herék mechanikus sérülése vagy sugárzás általi károsodása
- A herezacskó visszereinek tágulata
- Bizonyos gyógyszerek – pl. antidepresszánsok vagy vérnyomáscsökkentők – alkalmazása
- A herék működésének károsodása magas hőmérséklet hatására (szoros, rosszul szellőző ruházat viselése, gyakori forró fürdőzés)
- Dohányzás, kábítószer- vagy nagymértékű, rendszeres alkoholfogyasztás
- Bizonyos belgyógyászati betegségek pl. cukorbetegség
- Genetikai vagy hormonális rendellenességek
Női eredetű meddőség okai
- Hormonális eltérések (melyek a tüsző, illetve a petesejt érését kedvezőtlenül befolyásolják, a pete petefészekből való kilökődésének elmaradását vagy a megtermékenyített petesejtből fejlődő előébrény méhnyálkahártyába történő beágyazódásnak zavarát okozhatják
- Elhízás – az ideális értéket több mint 30%-kal meghaladó testsúly
- A méh üregének hegesedése vagy daganata, valamint veleszületett eltávozásai
- Kis mennyiségű, vagy nem megfelelő összetételű méhnyaknyák
- Endometriózis
- Összenövések (hegszövetből álló kötegek)
- Kismedencei gyulladás
- Vakbélgyulladás – amely a kismedencei szervek összenövését okozhatja
- A nő szervezetében termelődő ellenanyagok, amelyek megtámadják a partner ondósejtjeit
- Belgyógyászati betegségek – pajzsmirigy- vagy cukorbetegség
- Genetikai rendellenességek
- Dohányzás, kábítószer- vagy nagymértékű, rendszeres alkoholfogyasztás
Meddőség esetén a pár mindkét tagját szükséges kivizsgálni, hiszen a gyermekáldás elmaradásának hátterében számos ok állhat, amelyek a nőt és a férfit egyaránt érinthetik. Az is előfordulhat, hogy a gyermektelenség a nemi együttlétek nem megfelelő gyakoriságával vagy időzítésével függ össze, ezért a pár szexuális életének ismerete különösen fontos.
A férfi kivizsgálása
Ondóvizsgálat. Az ondóminta leadására a meddőségi ambulancia erre kialakított helyiségében kerül sor, mivel a hímivarsejtek igen rövid ideig maradnak életben a szervezeten kívül, és termékenyítő képességüket is hamar elveszítik. A vizsgálatot megelőzően 4-5 napos önmegtartóztatás indokolt. Az ondóvizsgálat célja a mintában jelen lévő spermiumok számának, mozgékonyságának, valamint alakjának megállapítása. Fertőzésre utaló jelek ugyancsak kimutathatóak a vizsgálat során.
Andrológiai vizsgálat. Ez a herék és az egyéb nemi szervek alakjának és működésének vizsgálatát foglalja magába.
A meddőség kialakulásában szerepet játszó hormonális eltérésekre vérvizsgálat útján deríthető fény. Bizonyos esetekben pedig szövetmintát kell venni a heréből a meddőség okának megállapítására.
A nő kivizsgálása
A meddő pár női tagjának kivizsgálásában alkalmazott módszerek egy részével a tüszőrepedés bekövetkezte, illetve annak ideje állapítható meg, míg másik részük a nemi szervek alaki rendellenességeinek vizsgálatát célozza.
Vizeletvizsgálat. A tüszőrepedés időpontja egy házilag elvégezhető vizeletteszttel jelezhető előre. A teszt (amely általában bármely drogériában beszerezhető) célja az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (sárgatestképződést serkentő hormon) mennyiségének vizsgálata. Ennek a hormonnak a hatására következik be az ovuláció. Ha a teszt pozitív, az arra utal, hogy az ovuláció nemsokára (1-2 napon belül) bekövetkezik.
Alaphőmérséklet mérése. A tüszőrepedés után az egészséges nő alaphőmérséklete mintegy 0,5 ℃-kal megemelkedik. Az emelkedés több napig is eltarthat. Az alaphőmérséklet változásainak feljegyzéséhez a reggelente, felkelés előtt a szájban mért hőmérsékletet egy görbén kell ábrázolni. Ezt általában 2-3 hónapig célszerű végezni. Ennek segítségével megállapítható, hogy bekövetkezett-e, és ha igen, rendszeres-e az ovuláció. A görbe segítségével a többi vizsgálat időpontjának kiválasztásához is segítséget kaphatunk.
Sárgatesthormon vizsgálata. A tüszőrepedést követően a petefészkek sárgatesthormont termelnek, amely felkészíti a méh nyálkahártyáját a megtermékenyített petesejtből fejlődésnek induló előébrény befogadására. A sárgatesthormon-szint vizsgálatára a vizeletvizsgálattal kimutatott sárgatestképződést serkentő hormon csúcs (LH-csúcs) jelentkezését követő 5., 7. és 9. napon kerül sor.
Szövetmintavétel a méhnyálkahártyából. Ezzel a vizsgálattal megállapítható az ovuláció megtörténte, valamint az, hogy miként reagál a méhnyálkahártya a ciklus második felében bekövetkező hormonális változásokra. A mintavételre néhány nappal a havivérzés várható időpontja előtt kerül sor. Az orvos egy vékony csövet vezet a hüvelyen és a méhnyakon keresztül a méh üregébe, amelynek segítségével parányi darabot távolít el a méhet bélelő nyálkahártyából. A mintát mikroszkóppal vizsgálják.
Ultrahangvizsgálat. Az ultrahangvizsgálat során hanghullámok segítségével ábrázolják a belső szervek, így a petefészkek és a méh szerkezetét, valamint a méhnyálkahártya vastagságát. A vizsgálat az érésben lévő petesejteket tartalmazó tüszők ábrázolására is alkalmas. Ez a kivizsgálás (HYCOSY) megállapítja a petevezetékek átjárhatóságát vagy összenövését és kiábrázolja a méhüreg alakját.
Méhtükrözés (hysteroscopia, HSK). A méhüreg elváltozásainak, valamint a petevezetékek méhűri nyílásainak megtekintésére szolgáló eszközt a méh nyákcsatornáján keresztül vezetik be. A méhtükrözést altatásban végzik, mely során a méh üregét folyadékkal töltik fel. A vizsgálat során kisebb beavatkozások, például szövetmintavétel elvégzésére is lehetőség nyílik.
Hastükrözés (laparocsopia, LSK). A hastükrözés során fényforrással ellátott eszközt vezetnek a hasüregbe egy rövid (1-2 cm-es), a köldök alsó szélénél ejtett metszésen keresztül. A hasüreget gázzal töltik fel, hogy a méh jól látható legyen. Az eljárás alkalmas a meddőség kialakulásában szerepet játszó kismedencei elváltozások vizsgálatára, mint például az endometriózis. A hastükrözés során festékanyag segítségével a petevezetékek átjárhatósága is tesztelhető.
A meddő nő kezelése
A megfelelő módon fejlődő petesejtek kilökődésének elmaradása esetén az ovuláció gyógyszerekkel elősegíthető. A kezelés során mellékhatások léphetnek fel (pl. többes terhesség jöhet létre), ezért a gyógyszerelés csak szoros orvosi ellenőrzés mellett történhet. A meddőség hátterében álló okok más része műtéttel oldható meg. Ehhez részben a diagnosztikában is alkalmazott módszereket használunk, de vannak olyan esetek is, amelyekben a gyermekáldás csak bonyolultabb eljárások alkalmazásával érhető el.
A meddő pár kezelése
Előfordulhat, hogy a meddőség oka a pár mindkét tagjának alapos kivizsgálása után is rejtve marad. Bizonyos esetekben (elhízás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás) az életmód-változtatás is segíthet, máskor orvosi közreműködés válik szükségessé.
Mesterséges ondóbevitel
A mesterséges ondóbevitelhez az ondómintát általában előkészítés után használják fel a sikeres megtermékenyítés érdekében. Az ovuláció körüli időben a spermát a hüvelyen és a méh nyakcsatornáján keresztül a méh üregébe fecskendezik (intrauterin inseminatio). A felhasznált ondó a meddő pár férfi tagján kívül donortól is származhat. A donorspermát fagyasztva tárolják, amíg az adományozót öröklődő rendellenességek és nemi úton terjedő betegségek, többek között az AIDS irányában ki nem vizsgálják. A mesterséges ondóbevitelre az esetek döntő részében a peteérés serkentésével kerül sor. A spermát ilyenkor az ovuláció időpontjának környékén helyezik a méh üregébe. A kezelés a többes terhességek fokozott kockázatával jár.
Szervezeten kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizáció, IVF)
A petesejtek szervezeten kívüli megtermékenyítéséhez szinten többszörös tüszőnövekedést, illetve peteérést biztosító gyógyszerek szükségesek. A megérett petesejteket ultrahang-ellenőrzés mellett közvetlenül az ovuláció várható időpontja előtt szívják le a petefészekből, tű segítségével. A petesejteket laboratóriumi edénykében termékenyítik meg a hímivarsejtekkel. Amennyiben a rendelkezésre álló ondósejtek száma nagyon alacsony, vagy a tüszők leszívása során csak kevés vagy nem megfelelő minőségű petesejtet nyernek ki, az érett petesejtek burkát egy, a hajszálnál mintegy tízszer vékonyabb üvegtűvel átszúrják, és azon keresztül egyetlen ondósejtet fecskendeznek a petesejt belsejébe (intracitoplazmatikus spermiuminjekció). Ezt az eljárást alkalmazzák akkor is, ha a hímivarsejteket csak a mellékheréből vagy a heréből mikrosebészeti módszerek segítségével tudják kinyerni. A megtermékenyített petesejtből fejlődő előébrényt 2-3 nap múlva helyezik vissza a méh üregébe a hüvelyen keresztül. A beültetésre nem került előébrényeket lefagyaszthatják és egy későbbi ciklusban ültethetik majd be.
