Terhességi cukorbetegség (Gesztációs diabétesz)

A gesztációs diabétesz a szénhidrát-anyagcsere olyan zavara, amikor a cukorbetegség a terhesség idején alakul ki, vagy annak során kerül felismerésre.

A várandósság cukorbetegségre hajlamosító hatása jól ismert, hiszen a terhesség alatt a hormonális változások és az inzulinérzékenység csökkenése miatt az inzulinszükséglet akár 3-4-szeresére is emelkedhet. Ha az anyai szervezet ezt a fokozott inzulinigényt nem tudja kielégíteni, akkor felborul a szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint megemelkedik.

Hazánkban a cukorbetegséggel szövődött terhességek gyakoriságát 6–8%-ra becsüljük és a klinikai tapasztalat azt mutatja, hogy a betegség előfordulása egyre gyakoribb. Ennek elsődleges okai a kedvezőtlen életmódbeli változások, azaz a túltáplálkozás és csökkent fizikai aktivitás miatt a túlsúlyos nők számának emelkedése, illetve a gyermekvállalás idejének későbbi életkorra tolódása. Veszélyeztetettnek tekintjük a 35 éven felüli, a túlsúlyos és a többedszer szülő várandósokat, valamint azokat a nőket, akiknek a családjában cukorbetegség fordutl elő, vagy akik előző terhességük során 4000 grammnál nagyobb újszülöttet hoztak a világra.

Mivel a terhességi cukorbetegség általában egyáltalán nem, vagy csak alig okoz panaszokat,

az esetek döntő többségét csak aktív szűrővizsgálattal lehet felismerni. Magyarországon 2004 óta kötelező a gesztációs diabétesz teljes körű szűrése, ami azt jelenti, hogy valamennyi várandós asszonynál terhessége 22–28. hetében (kockázati tényezők esetén hamarabb) a szülészeti gondozás keretében 75 gramm cukorral terheléses tesztet (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT vizsgálat) végzünk.  A teszt során a cukoroldat elfogyasztása előtti (ún. éhomi) és a kétórás vércukorszintet határozzák meg. Ha az éhomi érték 6 mmol/l-nél nagyobb és/vagy a kétórás vércukorszint 7,8 mmol/l vagy afeletti, terhességi cukorbetegségről beszélünk.

A gesztációs diabétesz felismerése azért kiemelten fontos, mert a magas vércukorszint befolyásolhatja a terhesség kimenetelét. A magzat számára a túlzott növekedés, fejlődési rendellenességek, születési sérülések, késői szövődményként pedig a gyermek- és fiatal felnőttkori túlsúly illetve szénhidrát-anyagcserezavar kialakulásának fokozott kockázata jelent veszélyt. Az anyai szervezet szempontjából a cukorháztartás felborulásának közvetlen hatásain túl számolni kell azzal, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők 20–50%-ában alakul ki a szülés után 5–10 évvel 2-es típusú diabétesz, ami 3-4-szeres kockázatfokozódást jelent a terhességük során normális szénhidrát-anyagcseréjű nőkhöz képest.

Ugyanakkor bizonyított, hogy valamennyi rizikó jelentősen,

akár az egészséges anyagcserével jellemezhető terhességek szintjére csökkenthető az anyai vércukorszint normalizálásával.  A gesztációs diabétesz elsődleges kezelése során natív cukormentes diétát kezdünk, amennyiben ennek hatása elégtelen a normál vércukorszint eléréséhez és fenntartásához, a diétát inzulin adásával egészítjük ki. A cukorbetegséggel szövődött terhesség nagyobb odafigyelést igényel mind a leendő édesanya, mind a család részéről, hiszen a diéta betartása mellett rendszeres vércukor-önellenőrzés és rendszeres belgyógyász-diabetológus szakorvosi gondozás is szükséges.

Szülés után a terhesség alatt csökkent inzulinérzékenység és a cukoranyagcsere jelentősen javul, ezért minden terhességi cukorbetegséget – leghamarabb a szülés után 6 héttel, de legkésőbb a szoptatás befejezéséig – aterhelés teszt megismétlésével újra kell értékelni. Ennek során az esetek nagy részében normális szénhidrát-anyagcserét észlelünk, bármilyen eltérés esetén azonban további életmódbeli változtatásokra illetve gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Mindemellett a szülés utáni ismételt vizsgálat jelentősége, hogy lehetőséget ad arra, hogy a korábban gesztációs diabéteszben szenvedő nők figyelmét felhívjuk a következő terhesség bekövetkezte előtti korai (fogantatást megelőző) diabetológiai gondozás szükségességére.

X