Dr. Gozár Tamás
1996-ban végeztem a Semmelweis Egyetemen, ahol már medikus koromban egyértelműen tudtam, hogy a szülészet-nőgyógyászattal szeretnék foglalkozni, másban nem is igazán gondolkodtam. Szerettem volna, ha a hivatásomban teret kapnak a manuális készségek, a műtétek, de mindeközben az emberi kapcsolatok ápolása és az ezzel járó sikerélmények is. Végzés után rögtön a Kútvölgyi úti kórház szülészetén kezdtem el dolgozni, majd szinte már a kezdetekkor csatlakoztam a Maternity csapatához.
Nehezen emelném ki hivatásomnak csupán egy szegmensét, de az utóbbi időben leginkább a meddőséggel, annak kivizsgálásával foglalkozom. A szülészet-nőgyógyászat rendkívül érdekes és összetett terület, számos szép történettel és meghatározó sikerélménnyel. A szülések levezetése során minden alkalommal remek érzés, hogy részesei lehetünk mások őszinte boldogságának, ahogyan nagyon nagy öröm az is, amikor egy páciens többéves sikertelen próbálkozás után egy pozitív teszt eredményével érkezik. Szakmailag és emberileg is nagyon sokat ad, ha egy régen fennálló probléma megoldásának részese lehetek.
Szabadidőmet szívesen fordítom utazásra, olvasásra, sportolásra vagy filmezésre, de a legtöbbet mindig is az jelentette számomra, ha barátaimmal, családommal tölthetem az időt. Úgy gondolom, az őszinte emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életben, így semmi nem tölt fel úgy, mint egy-egy szeretteim körében töltött délután, este.
nap | Rendelési idő |
|---|---|
| CSÜTÖRTÖK | 9:00-12:00 |
A Maternity Magazinban megjelent interjú Gozár Tamás Doktorúrral:
Amikor próbáltam információkat gyűjteni önről a közösségi médiában, láttam, hogy két helyen is működik magánrendelője: Budapesten és a Partiumban, Nagyváradon. Ezek szerint két helyen, két országban él.
Igen, két országban élek, dolgozom. A nagyváradi és a budapesti rendelőben az alapellátás, a szűrések, a gondozás történik, és a klinikai hátteret mindkettőhöz a Maternity biztosítja, ahol a szükséges beavatkozásokat tudom elvégezni.
Miért alakult ez így?
Nagyvárad számomra nagyon fontos, erősen kötődöm a városhoz, hiszen a gimnázium elvégzéséig ott éltem, és csak az egyetemi évek kezdetekor kerültem Budapestre. A világ összezsugorodott, Nagyvárad innen két és fél, három óra alatt elérhető; vannak emberek, akik a fővárosban a munkahelyükre naponta több órát utaznak. Én mind a két helyen otthon vagyok, van házam Nagyváradon, Budapesten lakásom. Nagyon élvezem a helyzetet; itthonról megyek haza, és otthonról jövök haza. Ezzel az élettel többfajta impulzus éri az embert, többféle emberi viselkedéssel találkozik. Bár néha lehet fárasztó, de sokkal több tapasztalatot szerez az ember, mintha egy helyen él. Noha a Partium és Magyarország kulturálisan egy közeg, mégis van valami különbség a kettő között. Engem feltölt ez a változatoság. Egészen másképpen fogalmazza meg ugyanazt a problémát egy budapesti, mint egy nagyváradi páciens. Más gondolatmenettel, más szókinccsel.
Miért választotta az orvosi hivatást?
Első generációs orvos vagyok, szüleim az egészségügyben dolgoztak, édesanyám laborasszisztens, édesapám fogtechnikus volt Nagyváradon. Igazából belenőttem az egészségügybe, szerettem volna továbbra is ebben a közegben élni. A gimnáziumban azt gondoltam, fogorvos akarok lenni, és az egyetem első két évét a fogászati karon végeztem. Az első év végi gyakorlatra a Szent Margit Kórház szülészetére kerültem, és ott asszisztálhattam egy császármetszéses szülésnél. Amivel akkor találkoztam, az szerelem volt az első látásra. Tehát a gyerekkori tervem, a fogorvoslás egy pillanat alatt megváltozott, szülész-nőgyógyász akartam lenni, semmi más meg sem fordult a fejemben.
Mi ragadta meg ott, a szülőszobában?
A születés misztériuma, hogy egy élet elindul, és mi ott lehetünk abban a pillanatban, nagyon magával ragadó dolog. Ezek persze mind elcsépelt gondolatok, de aki egyszer ezt megérzi és átéli, nehezen szakad el tőle. A szülészet-nőgyógyászatban a kettősség az igazán jó, a szülészetben az ember feltöltődik, és lelkileg is könnyebben bírja a másik oldalt, ahol már betegeken kell segíteni. Egyszerűen érzelmi kapcsolatban állok a szakmámmal, amit néha nehéz racionális okokkal megmagyarázni.
Mi történt az egyetem befejezése után?
Az egyetem alatt azért maradt bennem egy kis bizonytalanság, hogy korábbi álmom, a fogászat-szájsebészet helyett nem csak egy fellángolás-e a szülészet-nőgyógyászat. Ezért, hogy biztos legyek a döntésemben, minden szabadidőmet a Kútvölgyi Kórház szülészetén töltöttem, ahova lehetőségem volt bejárni, majd az egyetem után oda is kerültem. Ott találkoztam a Maternityvel és Papp Zoltán professzor úrral, akinek én nem voltam tanítványa, csak ott ismerkedtünk meg és kezdődött el a közös munkánk. És bár minden kezdet nehéz, ma már nagyon sajnálom, hogy csak ilyen kevés időt tudtunk együtt dolgozni.
Van-e olyan terület, amire specializálódott?
Azt hiszem, ebben a szakmában nagyjából mindenkinek mindent el kell tudni végezni legalább egy jó, közepes szinten. Mostanában a (hiszteroszkópos, laparoszkópos) mikrosebészeti műtétek érdekelnek jobban, ezekre nagyobb az igény is. Természetesen haladni kell az ismeretekben, az új, műtéti technikákban. Sokat foglalkozom a meddőséggel is. Nagy sikerélmény az orvos számára is, amikor egy több éve próbálkozó párt hozzá tud segíteni ahhoz, hogy gyermekük szülessen. Nagyon jó érzés.
A specializálódás Magyarországon nem igazán fejlődött ki, nem alakultak ki nagy centrumok, az orvosnak minden pácienst el kell látnia jó színvonalon. Nyilvánvalóan a páciensek nagy része az orvos saját korosztályából kerül ki, így pályája kezdetén elsősorban szülésekkel találkozik az ember, majd egyre több nőgyógyászati probléma jelenik meg, ahogy a praxis is halad a korban az orvossal együtt. A nőgyógyászatban az a szép, hogy az ember végigkíséri a pácienst a tinédzserkortól kezdve a menopauzán át addig, amíg igény van rá. Aztán előbb-utóbb megjelennek azok a páciensek, akik nála születtek. A szakmának van íve, ez adja a praxis gerincét.
A nőgyógyász kicsit olyan, mint a régi háziorvos, aki ismeri páciense életét. Minden jó orvos-beteg kapcsolat a bizalmon alapul, de a nőgyógyász esetében még inkább szükség van bizalomra, szimpátiára, hiszen a páciensnek nagyon intim dolgokat kell megfogalmaznia.
Mik azok az értékek, amelyeket a munkája során elengedhetetlennek tart?
Elsősorban a szakmai tisztesség: a pácienst megfelelő módon ellátni, felvilágosítani majd követni. Az orvos nyilván próbálja maximálisan tiszteletben tartani a páciens igényeit, ugyanakkor mégis be kell tartania azokat a szigorú szakmai, erkölcsi határokat, amelyek nélkül nem működik az egész. Néha tudni kell nemet is mondani. Arra törekszem, hogy ha a páciensemmel később találkozunk, egymás szemébe tudjunk nézni mindenféle rossz érzés nélkül. Ez a biztosítéka annak, hogy ezt érdemes csinálni.
A korábban kialakult helyzet kezd egy kicsit eltolódni a magánegészségügy növekedésével. A magánegészségügy jó oldala, hogy anyagilag tiszta viszonyokat teremt. Ugyanakkor az emberek azt gondolják, ez szolgáltatás, amit megvesznek, tehát bármilyen kérésük, kívánságuk lehet. Itt kell arra az egyensúlyra törekedni, hogy a páciens kívánságait maximálisan teljesítsük úgy, hogy közben nem lépjük át a szakma határait. Ez tanulási, érési folyamat, amiben vannak bukások is, amíg az ember rájön, mit és legfőképpen hogyan érdemes csinálni. A magánszférában azért is ingoványos a talaj, mert nincs olyan szigorú ellenőrzési rendszer, mint például egy klinikán. Tehát az előbbiben mindenki magának húzza meg azokat a határokat, amiket nem fog átlépni.
Ezt a szakmai, etikai, emberi kontrollt Papp Zoltán professzor személye biztosította a Maternity indulásakor, és a professzor úr távozása után tanítványa, Hupuczi Petronella tanárnő is ezt az iskolát követi.
Mivel tölti a szabadidejét, mi jelent kikapcsolódást?
Engem minden különleges emberi teljesítmény magával ragad, legyen az képzőművészet, építészet, irodalom. Igyekszem gyakran járni kiállításokra, múzeumokba, rá tudok csodálkozni egy különleges, régi épületre, hogy micsoda emberi tudás van benne. És bár nem könnyű, igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel és a barátaimmal.
