A méhnyak szöveteiből indul ki a női nemi szervi daganatok 30 %-a. A betegség gyakoriságáról álljon itt néhány statisztikai adat. A világon minden 2. percben (ezek 80 %-a a fejlődő országokban), Európában 18 percenként hal meg valaki ebben a betegségben.
Magyarországon közel 1200 új eset fordul elő évente, ebből 400 asszonyt elveszítünk. A női népességben a negyedik leggyakoribb rosszindulatú daganatféleség (1. emlő, 2. vastagbél, 3. tüdő, 5. petefészek), viszont a halálozásban – szerencsére – változik a sorrend: 1. tüdő, 2. vastagbél, 3. emlő, 4. petefészek, 5. méhnyak.
Méhnyakrák leginkább a 35-65 éves korosztályban fordul elő. Kialakulásában kiemelt szerepe van a human papilloma vírus (HPV) magas kockázatú (HR) típusainak: 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58. (A méhnyakrákos esetek több mint 90 %-ában valamelyik vírus az előzőek közül kimutatható. A 16 és 18 típus felelős az esetek 70 %-áért.) Gyakrabban fordul elő a betegség azoknál akik, korán kezdik a nemi életet, akik gyakran váltogatják szexuális partnereiket, akik többször szültek, akiknek nem kezelt méhnyakrepedése van, akik dohányoznak, akik fogamzásgátló tablettát szednek, akik bármilyen okból immunhiányos állapotban vannak. Ritkább a betegség házaséletet nem élő nőknél (apácák), olyan népcsoportokban, ahol a férfiakat vallási vagy egészségügyi okok miatt körülmetélik (circumcisio). Örökletes tényezőknek nem tulajdonítunk szerepet.
A méhnyakrák nem egyik napról a másikra keletkezik a női szervezetben.
Sokáig nem okoz panaszt és nem fáj! Régóta ismertek viszont azok az ún. rákmegelőző állapotok, amelyekből évek-évtizedek alatt invazív, nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható rosszindulatú folyamat alakul ki (az 5 éves túlélés az I. stádiumban 85 %, II. stádiumban 60 %, III. stádiumban 40 %, IV. stádiumban 10 %). A rákmegelőző állapotok viszont 100%-ban gyógyíthatók! Ezeket a hámelváltozásokat régebben (enyhe, közepes, súlyos fokú) dysplasiáknak nevezték. Ma inkább a CIN (=cervicalis intraepithelialis neoplasia) fogalmát (CIN I – CIN II – CIN III) használjuk.
Mi tehát a teendő? Meg kell előzni a bajt! Az elsődleges megelőzés legfontosabb módja az egészségtudatos magatartás, a HPV-fertőzés elleni védekezés: óvszer használata, gyakori partnercsere kerülése, HPV-elleni védőoltás. (A jelenlegi védőoltások nem gyógyító, hanem megelőző hatásúak. Három készítmény áll rendelkezésre. A legújabb közülük 7 magas és 2 alacsony kockázatú – szemölcsös fertőzést okozó – vírus ellen ad védettséget.) A második módszer a korai felismerés, ami nőgyógyászati vizsgálattal lehetséges. Sajnos, Magyarországon a szűrővizsgálatra behívott nőknek csak 7-8 %-a megy el az (ingyenes!) vizsgálatra. A hölgyek 30-40%-a magánorvosi szűrést választ. Ez összesen kevesebb, mint 50%! Pedig a méhnyak az esetek többségében kis kellemetlenség árán rendkívül jól vizsgálható.
A szűrővizsgálat során speciális mikroszkóppal (=kolposzkóp) megtekintjük a hüvelyt és a méhszájat,
majd a méhszáj felszínéről és a méhnyakból sejtkenetet veszünk mikroszkópos vizsgálatra (=cytologiai kenet). Ezt a vizsgálatot a nemi élet megkezdése vagy a 21. életév betöltése után évente érdemes elvégezni (nemi életet még nem élt hölgyek vizsgálata természetesen az anatómiai adottságok messzemenő figyelembe vételével történik). 2-3 évenként ajánlott a vizsgálatot HPV-szűréssel is kiegészíteni a 35 év feletti korosztályban (35 év alatt a HPV-jelenlét gyakori anélkül, hogy sejtelváltozást okozna), mert a cytologiai vizsgálat önmagában nem eléggé hatékony. A régebben használt Papanicolau-féle cytologia beosztás (P0: nem értékelhető; P1/P2: negatív lelet; P3: gyanús sejtek, gyulladás; P4: daganatra gyanús sejtek; P5: daganatos sejtek) helyett egyre több laboratórium a Bethesda-rendszert használja, amely sokkal finomabb értékelést tesz lehetővé. A HPV-elleni védőoltás nem teszi feleslegessé a rendszeres méhnyakszűrést!
A megelőzés következő lépcsője a felismert esetek időben történő kezelése.
Kóros cytologiai és/vagy kolposzkópos lelet, a klinikai kép (panaszok tünetek) esetén szövettani vizsgálat indokolt. Ez kivételes esetben lehet célzott kimetszés a gyanúsnak/kórosnak látott területből, de sokkal inkább a méhszájfelszín és a hozzátartozó nyakcsatorna-szakasz kúpszerű kimetszése (=konizáció), amit a méhnyak és a méhtest nyálkártyájának lekaparásával egészítünk ki. Ezek a műtétek fájdalmasak lennének, vénás altatásban szoktuk végezni őket. Többféle műtéti technika ismeretes. Az eltávolított anyagokat részletes szövettani vizsgálatra küldjük. Ezen lelet eredményétől függenek a további teendők. Legtöbbször a műtét teljes gyógyulást jelent – esetleg átmenetileg a szokásosnál sűrűbb ellenőrzés után. Előfordulhat, hogy a kóros hámot nem sikerül teljes egészében eltávolítani (a műtétnél nem feltétlenül lehet biztosan elkülöníteni az ép és a beteg szövetet). Ilyenkor újabb konizáció is szükségessé válhat. A szövettani eredmény esetleg nagyobb műtétet (méhcsonkolást, méheltávolítást) von maga után. Az idejében felismert rákmegelőző állapotok 100%-ban gyógyíthatók!
