A CSÁSZÁRMETSZÉS komoly hasi műtétnek számít,
így ritkán, de előfordulhatnak szövődmények is. A mai műtéti eljárásoknak és fejlett érzéstelenítési technikáknak köszönhetően biztonságosabbá vált a műtét. A műtétet követően viszonylag gyors és problémamentes gyógyulás várható, de a felépülés nagyban függ az egyéni adottságoktól, így a test regenerálódási képességétől, a fájdalomküszöbtől, a műtét előtti erőnléttől, egészségi állapottól.
Ebben a legtöbbször új és ismeretlen helyzetben nagyon nehéz ellátni a sok feladatot magunk és a kicsi felé. Az édesanya szeretne megfelelni az elvárásoknak, de közben fáradt, időnként fáj a seb, sír a baba, kezd feszülni a melle és a friss műtét miatt a fizikai állapota és teljesítő képessége is jelentősen gyengébb, mint amit megszokott.
Figyelni kell a pihenésre,
de a megfelelő testmozgásra is, hogy minél hamarabb, de kíméletes módon megerősödjön és el tudja látni saját magát és a gyermekét.
A kórházban töltött gyermekágyas időszakban – ez általában három napot jelent – a fizioterápia célja a szülés utáni minél gyorsabb mobilizáció, a keringés javítása, a mellek előkészítése a szoptatásra, tartásbeállítás, valamint a hasizmok regenerációjának és a méh összehúzódásának támogatása.
Az esetlegesen kialakuló szövődmények közül a gyógytornának szerepe van a rectus diastasis (az egyenes hasizmok rostjainak szétválása), a symphyseolysis (a szeméremcsontok közti álizület fellazulása, szétcsúszása) kezelésében és a mélyvénás thrombosis megelőzésében.Könnyű vénástornát tanítunk az anyukáknak, kevés izometriás hasizomgyakorlatot végeztetünk, kimozgatjuk aktívan A lapocka környéki és a nyaki izomzatot és a mellizom keringésfokozó gyakorlatait is alkalmazzuk.
Aki császármetszéssel hozza világra a kisbabáját, annak is szükséges a gátizomgyakorlatok végzése, hiszen a baba súlya és a hormonális változások lágyrészekre történő hatása miatt a medencefenék gyengült, túlnyúlt állapotban van. Anatómiai magyarázatok segítségével először tudatosítunk, majd megéreztetjük az izmok helyzetét. Megtanítjuk lazítani és óvatosan, kis intenzitással megfeszíteni azokat.
Ha valaki rendszeresen végzett gáttornát,
felhívjuk a figyelmét, hogy ennek a területnek az edzése fokozhatja a méhösszehúzódásokat, ezért fontos a fokozatosság: a 6. hét végére érje el a megszokott, teljes izomerővel végzett tornát. Megtanítjuk a helyes kiülést az ágy szélére oldalra fordulásból, szükség esetén párnával a térdek között. Megfeszített farizmokkal állunk fel, majd az ágy végénél kapaszkodva beállítjuk a helyes tartást, mindig figyelve az esetleges szédülésre, panaszokra.
A bélmozgások beindulása után a haskötő megfelelő ideig történő használata segíthet a fájdalom csökkentésében,a könnyebb mobilizálásban. A tornát egy rövid sétával fejezzük be a folyosón, ami általában jelentősen növeli az önbizalmat. Közben beállítjuk a koordinációt, a ritmust, a fej és a vállak helyzetét, járás közben is ügyelve a megváltozott súlypontra és testsémára.
A kezelést egyénre szabottan, pulzus és vérnyomás kontroll mellett végezzük. Minden, a várandósság által érintett ízület, izomcsoport és szervrendszer terhelhetőségét figyelembe véve alakítjuk ki a mozgásprogramot, mert a túlzott terhelés a tejelválasztás csökkenését eredményezheti!
Leginkább azok az anyukák tornáznak szívesen,
akik rendszeresen sportoltak a terhesség előtt, illetve kismama tornára jártak, ezért sokan csodálkoznak, ha benyit a szobába a gyógytornász a műtét utáni napon, de a jóleső légzőgyakorlatokat követően már jobban elfogadják a segítséget. Számítanunk kell az anyává válás megterhelő érzelmi folyamatára, a hangulatingadozásokra, a fáradtságérzésre és az elkalandozó figyelemre is.
A torna hatására legtöbbször csökkennek a panaszok, jobb a közérzet. A folyosón sétálva már a mosolyé a főszerep.
